Támogatnád vagy elvetnél egy, az abortusz betiltásáról szóló népszavazást?

68%

Ha így vesszük a gyereknek 18 éves koráig nincs joga semmire,mert a szülei rendelkeznek vele,vagy az állam,ha állami gondozott.

18 éves koráig gyakorlatilag magatehetetlen,dolgozni sem dolgozhat csak korlátozott feltételekkel,ki van szolgáltatva másoknak.

Tehát,ha a szülei nem tudnak neki normális anyagi körülményeket biztosítani,akkor neki a lét csak egy szenvedés.

És a gyerekkor a leginkább meghatározója annak kiből milyen ember lesz,pszichológiailag mennyire lesz egészséges.

Akit a szülei azért tartanak meg,mert hát muszáj volt,ott elég nagy gáz lesz a következő 18 évben.

Az állami gondozást pedig nem ajánlom,mert olyan emberekre terheled rá,akik nem is felelősek azért,hogy megszületett az adott gyerek.

Hozz lére egy nem állami nevelőotthont,ahol felnőhet több millió nem kívánt gyerek.

Szerinted ki biztosítana erre forrást?

És ha létezne ilyen,mennyivel lenne több a felelőtlen emberek száma?

Amíg a már kifejlett,felnőtt emberek sem tudnak megélni,hajléktalanok vannak az utakon,addig ne játsszuk már a hatalmas nagy empatikus lényt egy sejthalmazzal szemben...

Másrészt így is túlnépesedés van,nem csak társadalmi,vagy etikai kérdés,hanem környezeti és fenntarthatósági kérdés is.

#23 "Olyan szempontból nagyon is van joguk, hogy utána nekik kell 18-25 éven át nevelni, támogatni."

Erről mindig az jut eszembe, hogy akkor az sem elítélendő tett mikor valaki az idős, magatehetetlen szüleit bevágja valami ótvar helyre ahol gyógyszerezik meg verik. Esetleg ennél már az is "emberségesebb" lenne, ha az ilyen idős embereket, akiknek még van 10-15 pelenkás, szinte öntudatlan évük, egyszerűen egy injekcióval elaltatnák. Mondom ezt az alapján, hogy miért is várnánk el egy 20-30-40-50-valahány éves embertől, és annak egész családjától, hogy 10-20 éveket áldozzanak rá az idős rokonokra, akik talán még annyira hűde jó szülők sem feltétlen voltak, a házastársnak meg még csak nem is vérszerinti rokona ugye. Ez is csak amolyan etikai kérdés, és ezt soha nem lenne szabad teljesen érzelemmentesen megközelíteni, így azt sem lehet logikai úton levezetni, hogy mekkora "haszontól" esik el az, aki gyereket vállal. Ez nem lehet ennyire egyszerűen kezelni, hogy jog, meg tulajdon.

Az az igazság, hogy nem tudsz az életed minden egyes szakaszára rátervezni. Sokan mondják, hogy beteg gyereket nem vállalnak és ezzel így minden oké. És ha fél évesen éri baleset a gyereket? És ha tíz évesen?

#27 Elsősorban nem bántalmazó kapcsolatokra gondoltam, szerintem a férjnek joga van tudni, ha a felesége terhes, de igazad van abban, hogy a bántalmazás és a kényszerítés ellen tenni kell. A nőnek pl. joga van nem hozzá menni, vagy elválni, ahol viszont annyira rossz a helyzet, hogy ebben sincs joga dönteni, ott azt hiszem abban sem dönthetne a nő, ha meg akarná tartani a gyerekét, tehát ugyan úgy kényszeríthetnék arra, hogy ne szülessen gyereke. Az abortuszt nem lehet "segítségnek" venni, nem olyan mint megúszni egy átmeneti szorult helyzetet. Az is egy életre szóló döntés, csak kívülről nem látszik meg.

#30 "Ez kivitelezhetetlen és minden szabadságjognak ellentmond."

Abban az esetben ha a szexre is kényszerítették, akkor ez igaz lehet. A terhesség egy következmény. Minden nőnek joga van eldönteni, hogy mennyit enged és milyen feltételekkel. Az esetleges kockázatoknak előzetes ismeretében hozhatja meg ezt a döntést. Ahogy ez pontosan így igaz a férfiakra is.

#34 Mi van ha gyökérkezelés közben kapsz fertőző halálos betegséget? Mi van ha szex közben kapsz el valamit? Mi van ha facebookozik a buszsofőr? A terhesség és a szülés legalább annyira kockázatos mint élni.

Oké, tudjátok mit, akkor viszont vegyük el mindenkitől a lehetőséget, hogy dönthessen a saját teste felett.

Ha történt a közeledben egy baleset, és az egyik áldozatnak szüksége van vérre, akkor jön két izmos férfi, lefog, és leszív belőled annyi vért, amennyi szükséges. Nem akarsz engedelmeskedni? BÖRTÖN.

Valaki haldoklik veseelégtelenség miatt, neked pedig van két csodálatosan funkcionáló veséd, ráadásul a vércsoportotok is megegyezik. Ha akarod, ha nem, donor vagy. Mi van? Egy vesével simán lehet élni. Be kell tartani egy viszonylag egyszerű étrendet donorság után, de ez semmi ahhoz képest, hogy egy másik embert megmentettél. És ha nem akarod, hogy a tested köztulajdon legyen, amiből kedvére vehessen el az, akinek szüksége van rá? Erkölcstelen utolsó bűnöző vagy. Rohadj meg. Neked semmit sem jelent az a pár csepp vér vagy akár egy szerv, viszont másnak ez a túlélés kulcsa.

Ezt jelenti, az abortuszba való belepofázás is. Nem az a legfőbb pro-abortuszos érv, hogy "húúúú lehet, hogy komplikációk lépnek fel a szülés vagy a terhesség közben bla bla" (amikre egyébként fenn áll a veszély) és nem is az, hogy mikortól számít egy sejtcsomó embernek, hanem az hogy (mint már egyszer leírtam) egy embernek sincs joga a másik ember testét használnia. Ezért irreleváns, hogy mit akar a férfi, ezért irreleváns, hogy mikortól ember az ember, ezért irrelevánsak a többezer éves vallások, amik tiltják az abortuszt.

És még egy kis érdekesség zárásképp: ha meghalsz mondjuk egy balesetben, a szerveid nagy része pedig ép és egészséges, NEM vehetik ki őket a testedből, hogy szervátültetésre szorulóknak adják, hacsak életedben nem adtál rá külön beleegyezést. Egy halottnak több emberi joga van az olyan helyeken, ahol illegális az abortusz, mint az élő, lélegző nőknek. Mégis mit mond ez el az adott társadalomról? Talán azt, hogy akkor senkinek sincs problémája a test szentségének védelmét, mikor férfiakról is szó van.

Szóval, kedves anti abortuszosok. Ti legalább rajta vagytok a szervdonorok listáján? Biztos vagyok benne, hogy igen, hiszen itt mindenkinek aaannyira fontos az emberek élete.

Tudod nem mindenkinek jelenti ugyan azt ez a kifejezés. Szerintem pl. a szülés sem olyan mint egy szervátültetés. Mikor vért adok sem arra gondolok, hogy feláldozom az életem az emberiségert. Amikkel te párhuzamba állítottad a szülést az hasonlóan nagy csúsztatás. Egyébként én sem tiltanám be, de úgy tenni mintha az aktus előtt nem lennénk tisztában azzal, hogy van arra valamennyi esély, hogy a nő teherbe esik, nem lehet. Ezt a "kockázatot" vállalja az aki szexuális kapcsolatot létesít. Erre téged kötelezni senkinek nem állhat jogában. Utána azt mondani, hogy ami ide bekerül az csak az enyém, szerintem visszataszító egy hozzáállás abortusz kérdésben. Szóval nem azt vitatom, hogy szükséges eljárás vagy sem, hanem azt tartom furcsának, hogy valaki még a saját testére is tárgyi tulajdonként tekint.

Egyébként számodra mi lenne az elfogadható szám az emberélet megmentésében? Hány darab élet ér neked annyit, hogy elfogadd mások véleményét abortusz kérdésben?

#48 A véradást és a szervátültetést nem a szüléshez hasonlítottam. A kényszerített gyerekkihordást hasonlítottam ahhoz a fiktív szituációhoz, hogy a magánszemélyeknek nincs joguk eldönteni, hogy mit engednek meg a testükkel kapcsolatban és mit nem.

” Egyébként én sem tiltanám be, de úgy tenni mintha az aktus előtt nem lennénk tisztában azzal, hogy van arra valamennyi esély, hogy a nő teherbe esik, nem lehet. „

Igen, leírtad már ezt a szex&kockázat érvet, de a helyzet az, hogy sajnos ez sem változtat a tényen, hogy mindenkinek joga van a saját testéhez. Balesetek megesnek, és ezért rákényszeríteni egy nőt, hogy kihordja a gyerekét nem más, mint büntetés. Büntetésből pedig nem lehet normális családot alapítani, max elcseszni pár életet.

„azt tartom furcsának, hogy valaki még a saját testére is tárgyi tulajdonként tekint.”

Ó jaj… Minden ember „tárgyi” tulajdona a saját teste, szóval ezt felesleges kicsavarni, és valami furcsa nézőpontnak beállítani. Viszont csak a saját teste az övé, másé nem.

„Utána azt mondani, hogy ami ide bekerül az csak az enyém, szerintem visszataszító egy hozzáállás abortusz kérdésben. „

Szerintem meg az az undorító hozzáállás, hogy valaki azt higgye, hogy 10 percnyi tolom-húzom, és egy orgazmus után ugyanakkora beleszólása van a terhességbe, mint a nőnek. Akkor lenne beleszólása a férfinak , ha valamilyen okból kifolyólag ő is minden nap rosszul lenne, az ő belső szervei is összenyomódnának fél éven keresztül, az ő csontszövete is megváltozna a nagy mennyiségű kalciumleadás miatt, ő is egészségügyi kockázatok sorozatának lenne kitéve, neki is át kéne esnie vagy egy műtéten, vagy egy medenceszaggató természetes szülésen, ami után a teste soha többé nem lenne ugyanolyan, és végül az ö karrierje/élete is megrekedne jó időre a gyerekszülés miatt. Amíg nem esik pontosan ugyanezen át a kispapa, addig kib.a.szottul kuss van neki. Amíg a nőben van a gyerek, addig az a gyerek az övé. Amint megszületik, utána lehet közösködni. Tudom, hogy nem fair a természettől, hogy így alakította ki a szülői szerepeket, de ez van.

„Egyébként számodra mi lenne az elfogadható szám az emberélet megmentésében? Hány darab élet ér neked annyit, hogy elfogadd mások véleményét abortusz kérdésben?”

Szóval mikor támogatnám, hogy vegyük el csakis és kizárólag a nőktől a testük feletti rendelkezés alanyi jogát, és vezessük vissza a házi abortuszt, ahol a sarokba szorított nő orvosi segítség híján otthon kaparja ki magát egy fém dróttal? Komoly elmebajban kéne szenvednem, hogy ezt valaha is támogassam. Bár a #47es kérdésemmel csak arra akartam rávilágítani, hogy általában azoknak a legnagyobb a szájuk más áldozatvállalását illetően, akik a legkevesebbet kockáztatják, de sokat elárul ez a hozzáállás, amit most bemutattál. Ez nem alkudozás és megvesztegetés kérdése, #48.

[link]

Nincs racionális érv az abortusz jogának megtagadására, csak annyi, hogy a sejtcsomóval jobban együtt tudtok érezni, mint a már ténylegesen élő, érző nővel. De az irónia az, hogy az anti abortuszosokat nem érdeklik az emberek, csak az abortusz mögötti ideológia. („én is lehettem volna az, akit elvetetnek. a páromnak nagyobb hatalom van a kezében, mint nekem. ez ijesztő. a nőknek ne legyen a kezükben ekkora hatalom!”) Soha életemben nem hallottam még vitát akörül, hogy a hullákból, az élettelen testekből, amik gyakorlatilag csak tárgynak számítanak az emberek előzetes beleegyezésük nélkül is elvehessék a szerveiket, és menthessenek meg ez által megszámlálhatatlan életet. Soha. Ez nem fontos. A fontos az abortusz, mert az a nő döntése. A lakosság túlnyomó többsége szerint a hajléktalanok nem érdemelnek különösebb segítséget, hiszen nyilván a saját hibájukból kerültek az utcára. Ha meghalnak az utcán, hát meghalnak. Drága jó #48 kérlek mondd el, mikor foglalkoztatott a már élő, szenvedő embertársaid sorsa annyira, mint egy olyan kis kezdeményé, ami a környezete legminimálisabb ingereit sem képes érzékelni? Mikor vitatkoztál ugyanígy már élő emberekért, akik éreznek fájdalmat, éreznek nyomort, és szenvedést?

Ez az egyetlen alkalom, amikor nem félek általánosítani: az abortuszellenesek nagy része magasból szarik az embertársaira. Nem érdekelnek titeket a tényleges emberek, csak egy ostoba koncepció. Nem harcoltok a betegekért, nem harcoltok az elesettekért, nem harcoltok az élő, szenvedő nők élethez való jogáért, de még csak az abortusztól „megmentett” gyerekekért sem harcoltok, akik isten tudja milyen körülmények közé születnek. Nem, ti azt fájlaljátok, hogy nincs beleszólásotok egy fontos döntésbe. Hát ez van…

Nem támogatnám az abortusz betiltását. Ha erről népszavazás indul, az veszélyes, mert rengeteg a fanatikus magzatvédő, akiket marhára nem érdekel milyen életminőségű lesz az a gyerek, ha megszületik, csak nyomja ki magából az anyja. Ezek fényében nem bíznám a véletlenre, így az egész népszavazást elvetném.

Én támogatom az abortuszt, és minden olyat ellenzek ami veszélyeztetné annak legalitását.