Nincsenek érzéseim, mi van velem?

Nem pszichopata, ők nem gondolnak ilyeneket:

" emlékeztetem magam hogy milyen rossz ember vagyok."

Valami komoly érzelmi örvénybe mehettél bele, amibe annyira belemélyedhettél hogy már csak a negatív érzelmek maradtak.

"nyugodtan ítéljetek el..."

A lúzer ítélkezőkkel ne foglalkozz.

Aki normális, az megért, hogy vannak gondjaid és nem tudsz mást tenni, ilyen dolgokra kényszerülsz.

Önelemzés jót tenne.

Átgondolnád, mikor kezdődött ez el, és miért érzel azt amit, hogy történt.

Régen mennyire volt más, stb.

Ezt az egyet tudom javasolni, mert eléggé mélyen vagy ebben az érzelmi szarban.

Másrészt, olvastam már hogy nagyon érzelmi nullák, zombik lettek azok akik sok pornót néztek, és arra nyomatták. 1-2 hónap szünet után sokkal több érzelmet éltek meg, és jobban érezték magukat.

(Ha esetleg te is sok pornót néznél)

Hány éves vagy? Ha tinédzser, akkor simán benne van, hogy csak a kor miatt és majd kinövöd. Tudom sztereotípia meg minden, de van realitás alapja.

Hogy érted azt, hogy szerelmes voltál de aztán rájöttél hogy nem? Ki miatt mentetek szét, és miért?

A szüleiddel való veszekedés a kapcsolat előtt vagy után volt? Miről veszekedtél a szüleiddel?

Ha még tanuló vagy, iskolapszichológushoz nyugodtan el lehet menni. A szüleidnek nem kell róla tudni, sem senki másnak. És ő sem fog szólni nekik ha nem akarod, mert köti a titoktartás. De tudtommal sima pszichológushoz is elmehetsz, bár ebben nem vagyok 100% biztos.

Az öngyilkosságon ne is gondolkodj. A vagdosást is hülyeségnek tartom, de nem ítélek el miatta senkit, és meg tudom érteni hogy van akinek így könnyebb feldolgozni.

Szedd össze mik azok a dolgok amik boldogtalanná tesznek, és azokon próbálj változtatni. Élj ingerekben gazdagabb életet, tapasztalj új dolgokat. Nem vagy te rossz ember, csak érzelmileg zavarodott, amit könnyen korrigálni lehet :D

Így látatlanban depressziónak saccolom, legalábbis elég "jó" úton vagy felé.

Iskolapszichológus, vagy egy olyan tanár akiben megbízol, sokat segíthet.

Egy időben én is "lightosan" vagdostam magam - nem a csuklómon, mert egyrészt pusztán a fájdalom volt a cél, nem akartam balesetet csinálni, plusz az se lett volna jó ha észreveszik.

Olvastam egy jó tippet. Valahányszor rád tör a vágás-vágy, penge helyett fogj egy tűfilcet, és rajzolj a bőrödre.

(akár pirossal)

Ugyanúgy lenyugtatott, mint a vágás, plusz egy idő után egész jól lekötött, ahogy arra koncentráltam hogy szép szabályosak maradjanak a minták.

Próbáld meg.