Azt hiszem már nincsenek érzéseim. "Érzett" már valaki hasonlót? 26/N

Jelenleg is ez van bennem...érzelmi kiégésnek hívják.

Ezzel csak az a probléma, hogy semminek nem tudsz örülni sem, és semmi nem elég.

Ez a kettő alapvető dolog meg szépen elindít egy láncreakciót ami az elöbb-utóbb valami önpusztítás lesz.

Ha semmi sem biztos, akkor igenis vannak félelmeid...csak még szerencsére nem jutottak eléggé felszínre, hogy észre vedd.

Egyébként a nők hamarabb kiégnek, de mindenképp ajánlok egy orvost, vagy lélek gyógyászt viszont ha saját magadat is tudod valamivel gyógyítani az sem lenne szar.<-nekem már ez nem megy.

Gondolom túl sok párkapcsolatod volt-kiélted magad,unod már minden játszik ilyenkor...2 éve ez miatt szopok, és mindenre hatással van. 24f

Én is így vagyok már évek óta. Minden csak jön, felismerem, alkalmazkodom hozzá, megtörténik és sokszor rögtön el is felejtem. A veszélyestől nem félek, a jónak nem örülök, a nehézségtől nem fáradok el, a sikertől nem töltődöm fel. Az emberekkel kapcsolatban sem érzek sem szeretetet, sem gyűlöletet. Vannak, el kell őket viselni, kit jobban, kit kevésbé.

Ha ez megnyugtat: lehet így élni. Nekem már öt éve megy. Nem mondom, hogy jó, de túlélhető, nem rögtön bolondul bele az ember. Azt sajnos nem tudom megmondani, hogyan lehet belőle kitörni, ha ki lehet és mi jön utána. De ha sikerül változtatni rajta, majd szólok. :-)

"Párkapcsolatom még nem volt" és tényleg soha nem is szerettél volna, hogy legyen?

"munkahelyi dolgok inkább közrejátszhatnának" közrejátszhatnak tehát valamennyire tisztában vagy vele, hogy több oka is van és ez egy nagyobb.

Nálam több ok vezetett az érzéketlenséghez és ürességhez, apám halála volt amit már nem tudtam elviselni. De sikertelenség, befásult életmód, zéró párkapcsolat, romló egészség...ezek mind közre játszottak. Én hogy jöttem ki belőle? Életmód váltás, extrémebb dolgokba vágtam bele, ami stimulált és vissza hozott. Szembe néztem a problémáimmal és megoldásokat kerestem rájuk: edzés, utazás, küzdősport, első munkahely. Kockáztattam és ismeretlen helyzetek elől sem menekültem el, ezektől úgy éreztem magam, hogy élek. Csak azt a hibát követtem el utána, hogy sok mindent abbahagytam.