Mit tegyek, hosszú ideje egyáltalán nincsenek érzéseim?

Régen talán kicsit túlságosa is hirtelen ember voltam, de az biztos, hogy nagyon tudtam szeretni meg gyűlölni is, gyakran sírtam, még gyakrabban nevettem, illetve ha dühös voltam, akkor azonnal felcsattantam, aztán gyorsan lenyugodtam, szóval voltak nagy összeveszések és kibékülések is.

Aztán volt egy nagyon nehéz időszak az életemben, és az "ami nem öl meg, az erősít" alapján azt hiszem, túl "erős" lettem, mert ezekből semmi nem maradt. Nem tudok sírni, nevetni se szoktam, max. udvariasságból, hogy ne higgyék azt a barátaim, hogy pocsékak a vicceik, mert nem azok, néha dühös vagyok, de az sem az a "pusztuljon minden!" kategória, mint azelőtt, félni se nagyon szoktam, egyszóval nagyon nyugodt vagyok, túl nyugodt.

Az időmet nagyjából felőrli az, hogy elmegyek egyetemre, dolgozni, befejezem az egyetemi feladatot, összerámolom a lakást, alszom, újrakezdem, hétvégére pedig igyekszem mindig keresni egy ráérő havert, akivel elüthetem az időt, mert ijesztően üres vagyok így. A legjobban talán a rajongás hiányzik, imádtam pl. egy-két költőt, animét nézni, bizonyos regényeket, embereket, akikre valamiért nagyon felnéztem... Ezek most untatnak.

Ti mit tennétek a helyemben, mivel tudnám "visszanyerni" az érzéseim? Illetve nagy baj, hogy nincsenek?

20/l