Nem baromira szánalmas, aki egy templomi esküvő miatt keresztelkedik meg?

Gondoljunk már bele, egész életükben nem érdekelte őket a vallás, nem böjtöltek soha, nem voltak egyetlen éjféli misén se, a Bibliából is középiskolában olvastak utoljára, de esküvő előtt rájönnek, hogy milyen szép a templomi esküvő.

És ekkor, ők behazudják, hogy ők keresztények, megkeresztelkednek, csak azért, hogy egy csicsás templomban esküdhessenek meg.

Ezek az emberek ennyire nem értékelik magukat? Ennyit ér nekik a saját "hitük", hogy eladják egy szép esküvőért?

Mit éreznek mikor a pap mondja, hogy, amit Isten összeköt, ember szét nem választhatja? Utána azért pár év múlva simán elválnak, ha nem megy jól a dolog, nem? Mert nekik természetesen ez sem jelentett semmit.

Nem baromira képmutató, vagyis inkább szánalmas ez?