Vannak itt olyan emberek akik utálnak esküvőkre, esküvői összejövetelekre járni?

En igen mindenel jobban utalom, am is hulyesegnek tartom a hazassagot ezert en sose fogok megnosulni.

Igen. Főleg a 200+ fős, nagy, giccses lagzikat utálom.

Én kifejezetten szeretem, pedig ez a munkám. Boldog, büszke emberek között lenni jó! Az meg nettó bunkóság ha csak kajálni mész oda és még arra sem veszed a fáradtságot, hogy normálisan felöltözz. Savanyú a szőlő, oké, de ettől még nem kell bunkónak lenni!

Igen, vannak! Értelmetlen pénzszórás! Népi megfigyelés, hogy a válások nagyobb horderejű események az emberek életében, még sincs ekkora csimm-bumm cirkusz körülöttük. Ha két ellentétes nemű ember élete normális mederben csordogál, akkor sor kerül minden ember életében legalább egyszer egy esküvőre, - fene sem érti, hogy miért kell ekkora ügyet csinálni egy esküvőből. Maga a pár a szülőkkel, két tanú, anyakönyvvezető - untig elég, a többi teljesen felesleges sallang, aki csak rongyot ráz, színészkedik, intrikákat gyárt, gyűlölködik. Ha a törvény nem ragaszkodik családi köteléken kívül eső tanúkhoz, akár a szülőkből is lehet tanúkat választani. Ökörség túlreagálni!

Én annyira utálom, hogy a sajátomra is csak azért mentem el, mert kötelező volt. Természetesen férfi vagyok. Az esküvő a menyasszonyról szól, a vőlegény csak biodíszlet. Ha az "igen" után lelépne, sokan észre sem vennék.:)

Utolsó, attól, hogy ez nálatok így volt még messze nem ez az általános. Én kifejezetten élveztem a saját esküvőmet, baromira nem csak biodíszlet voltam.

Én is utálom a nagy esküvőket. A közeli családtagjaimon kívül egy rokonomat sem ismerem, úgyhogy soha nincs kivel beszélgetnem. Nem iszok, táncolni nem tudok, az esküvő végére a fél rokonságnak belegázolok a lelkébe azzal, hogy nem iszok vagy nem táncolok velük. Utálom a tipikus falusi esküvőkön megjelenő tuctuc cigányzenét. Eddig úgy tapasztaltam, hogy minél több a meghívott vendég, annál sz*rabb a kaja, gondolom így olcsóbban jönnek ki. Utálom a vőfélyt, aki megállás nélkül üvölt és rohadt ízléstelen módon egész idő alatt az ifjú pár nemi életét firtatja. Az én esküvőmön csak annyi ember lesz jelen, amennyinek muszáj (én, a leendő férjem, a tanúk és az anyakönyvvezető), nem lesz fehér ruhám, nem lesz buli, nem lesz tánc. Maximum utána rendezünk egy kisebb összejövetelt vagy elmegyünk vacsorázni a közeli családtagokkal.