Miért ilyen a nagytöbbség / ő?

Tudtam hogy mindig is voltak bunkó, nagyképű,rosszindulatú emberek.. de mintha egyre többen lennének..

Munkahelyemen is állandóan megy az áskálódás, rosszakarás a másik iránt ami kezd már egyre elviselhetetlenebb lenni..

Normális partnert is szinte lehetetlen találni, aki őszinte, és nem csak kavar állándóan..

Nemrégiben felkeresett az egyik ismerősöm is akivel pár szót váltottam online, érthetetlen módon passzív volt egész beszélgetés alatt, majd mondtam sok kínlódás után hogy szerintem ezt a beszélgetést hanyagoljuk ha ennyire nyöve nyelősen megy..

Majd felkerestem én, gondoltam na majd most, hátha.. Beszélgetés elején megejtettem hogy van egy "tárgyam", ami számára jó lehet és nagyon szívesen oda adnám neki (~50e forint körül van az ára)

miután a kezdeti 'öröm' lecsengett 1 perc után, ismét jött a passzívitás, meg a nagy leszarom hozzáállás a részéről,

majd mikor rákérdeztem hogy ez miért van, valami hablaty dumát eltolt.. hogy de szeretne beszélgetni velem, de ez meg az van vele, meg fáradt...

mondtam hogy jó, nemgond, akkor majd ha úgygondolja, a napokban írjon.. de ha mégsem az sem annyira gáz, és ha kell neki a 'dolog' írjon egy picivel kevesebb mint egy hónap múlva, mert akkor épp arra járok, és el tudnám vinni neki. (illemből írtam ezt,de vártam volna hogy írjon a napokban..)

Nem írt, pedig az ember amikor jószívvel adna valamit, amit még ő is jó pénzért eladhatna, legalább annyit elvárna hogy valamibe vegye a másikat a beszélgető partnere..

Ti ilyen esetekben mit csinálnátok?

Egy éve még nem volt ilyen, és most már bennem is bennem van az a 'bizonyos' tüske, hogy így már mégsem olyan szívesen adnám oda neki..