Minek tudható be az 50 feletti nőknél a kiskutyák szeretete?

Nem csak a nők, nem csak ez a korosztály, nem csak kiskutyák.

Amúgy valahol érthető a dolog, tekintve hogy a kutya az ember legjobb barátja. Bennük mindig megértő, kedves társra találnak aki hűséges, tud szeretetet adni és kapni is. 50 felett általában a gyerekek már felnőttek, kirepülnek, önállósodnak, a ház "kiürül", a házasságok is lecsendesednek, ellaposodnak, múlik a szexuális vonzalom, vágy, marad a munka, robotolás.

Ezek mellett az ember mindig is állatok mellett, állatokkal nőtt fel. Régen házőrzők, fontos társak voltak, mindenkinek volt baromfi, ló, vagy csak hobbi állatok. Normális ember egyszerűen szereti az állatokat és az állatok jelenlétét.

De hangsúlyozom, nem csak a nők, nem csak ez a korosztály, és nem csak kis kutyák.

Egészen kicsi koromtól kezdve madárbolond voltam, és nem hiszem, hogy ez majd 50 fölött fog megváltozni. Persze, a többi állat között is vannak olyanok, amiket kedvelek, de a madarak a kedvenceim.

Figyelj, ez nem hiszem, hogy életkor függvénye, ha szeretsz valamilyen állatot, az az egész életedet, vagy az életed nagy részét végigkíséri, nem biztos, hogy mindig tartasz is valamit, de ha lehetőséged adódik rá, akkor igen. Ráadásul mostanában a közösségi oldalakon könnyebben terjednek a hírek a gazdátlan állatokról, menhelyes kutyákról, és aki megteheti, az közülük talál kedvencet, gyerekkoromban még nem voltak közösségi oldalak, nem volt ekkora reklámja a dolognak.

Aztán van, aki azért tart kutyát, mert a kutya rákényszeríti, hogy kimozduljon a lakásból, mert el kell vinni sétálni, van, akinek ilyen ösztönzés kell, és erre egy kicsi kutya is elég. Mellesleg sokan élnek panelben, ott azért mégiscsak inkább egy kistestű kutyát könnyű tartani, nem egy nagyot.