Ne érdekeljen mások mit gondolnak rólad! Igaz ez?
Nos, én úgy gondolom, hogy ez csupán egy frázis. A leghalványabb igazság sincs ebben és egy szörnyű tanács.
Bárkiről is van szó, és az élet bármely területéről is beszélünk mindig! mások szemének a tükrében látjuk magunkat. Könnyebb ezt elképzelni, ha sarkítunk és negáljuk az állítást.
Tegyük fel, hogy nagyon jól nézek ki, de mondjuk egy olyan abszurd helyzetben, mint pl a Trumanshow egész életemet színeszek között töltöm el, akiktől csak azt a visszajelzést kapom, hogy ez nem igaz. Evidens, hogy elhiszem ezt, nem? Hiszen minden megerősít ebben.
De másik példa: megyek az utcán és észreveszem, hogy a szembejövők mosolyognak rám nézve. Önkéntelenül is elkezdem nézegetni magam a kirakatok tükrében, hogy mi annyira mókás rajtam, nem? De legalább a smink tükröm előveszem.
Miért mondják ezt még is?
Ne teljesen szó szerint értsd, hanem inkább a lényegét éld át: lehetőleg minél inkább függetlenítsd az önbecsülésed mások véleményétől. Szabadulj meg a negatív szégyenérzettől.
Nyilván ésszerű keretek közt van csak értelme. Szerintem van a szégyenérzetnek egy egészséges szintje.
"Ne érdekeljen mások mit gondolnak rólad! "
Mar csak azt nem tudom ennek mi köze van ahhoz hogy te hogy nézel ki?!Főleg ennyire sarkosan erre kihegyezve....
Szerintem idegenek, rosszindulatú alakok, pletykás vénasszonyok véleményére ne adj - a barátaidéra, azokéra, akik fontosak neked és őszinték veled, annál inkább.
Bár ez nem tudom, miért társkeresési probléma :)
A leghülyébb példákat hoztad fel, mert nem fog kiderülni, hogy Truman Show az életed.
Az önbizalom meg teljesen más, mint az, hogy a metró szele felfújta a hajadat, és égnek áll. Nem így értik. Legyen egy normális értékrended, és annak felelj meg, függetlenül attól, hogy mások mit mondanak vagy tesznek.
Bizonyos helyzetekben igaz ez és nagyon hasznos szemlélet!
Saját életemben tapasztaltam.
Korábban nagyon is érdekelt hogy mások mit gondolnak rólam. A szüleim, a testvérem, a szomszédok, a barátok, a párom stb.stb. Vajon mit gondolnak rólam ha ezt vagy azt teszem, ha így vagy úgy élem az életemet. És igyekeztem minél több felé megfelelni. Mégis azt tapasztaltam hogy valaki mindig neheztelt valamiért, bármennyire is igyekeztem volna elkerülni azt. Mert az emberek itélkeznek. Ha az életed, tetteid cseppet is eltérnek azoktól a normáktól amit ők helyesnek tartanak, azonnal, gondolkodás nélkül itélkeznek.
És ez sokáig bántott. és mindig volt a környezetemben olyan aki épp itélkezett. Ha nem a szüleim, akkor a barátaim. ha nem a barátaim akkor a párom. Ha egyik felé jó akartam lenni, a másik duzzogott.
Aztán egy bizonyos élethelyzet meghozta bennem a gyökeres változást. Egyszer túlcsordult a pohár és szinte egyik napról a másikra tanultam meg elengedni ezt a megfelelni akarást. És elmondani nem tudom, mekkora teher hullott le rólam. Végre elkezdhettem élni a saját életemet, a saját normáim szerint.
Ha valaki neheztel emiatt, nos nehezteljen. Ő döntése. Ha képes a felület alapján itélkezni, duzzogni, az egyedül őt minősíti, nem engem.
Szóval ez egy példa arra hogy igaz ez a "mondás".
Semmi értelme belebetegedni a megfelelni akarásba, és ebben elveszteni a saját énjét az embernek.
Lehet hogy szeretnék megfelelni pl. a páromnak, a gyerekemnek, de ezeket is csak erősen korlátozott mértékben, amíg nem megy az önfeladás határáig a dolog.
41f
9-es:
Ott a pont. :) Le kell xarni a külvilágot. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!