Hogyan lehet elérni, hogy ne érdekeljen, hogy mások mit gondolnak rólunk?

Rövidtávon: pia. Hosszabb távon: keménydrog. Leghosszabb: gyakorin ezó kategóriába kérdéseket feltenni.

nem tudom, en igy szulettem. A vilagon kabe 4-5 ember van akinek a velemenye valoban erdekel. A tobbieket meg lexarom.

Kinek akarsz megfelelni? Kinek akarsz boldognak látszani?MAGAD miatt cselekedj,magad miatt tedd amit teszel.TE vagy az érték,a többi csak van,él.Engem senki nem érdekel.Nem követem a divatot,nem vagyok bombanő,barátom is csak kettő van.Viszont férjnél vagyok,boldog vagyok,és szabad.Pont azért mert azt teszem amit én akarok.Mindenki a saját házatáján sepregessen először,ha ott minden rendben akkor "nézelődjön" felém.Addig meg azt mond amit akar,mert pont nem érdekel:)

Nagyjából ugyanaz a"receptem" mint 5ösnek. Célokat kitűzni, elérni, de legalábbis mindent beleadni. És viszonylag távol lenni a szülőktől. A szüleim mindig is másoknak akartak megfelelni, mindig azon agyalnak, h masok mit gondolnak. Mindig másokkal vannak elfoglalva. Nagyon görcsösek. És ezt elég nehéz levetkőzni, ha az ember ebben nő fel. De nem lehetetlen. Eleinte tudatosan figyeltem arra, h ne mindig azon járjon az eszem, h masok milyen véleménnyel vannak rólam. Aztán természetes lett. De ehhez kellett h 150 km-re költözzek a szülőktől, és a barátokkal nagy szerencsém volt mindig.

Engem már régóta nem érdekel semmi, az legfőképp mit gondolnak rólam. Úgy értem el, h egy napon elegem lett mindenből megtörtem és képzeletbe bezártam mindent a fejembe, azóta semmi nem érdekelt és senki. A suliban sokszor a hátam mögött kibeszéltek, és mivel nem volt se anyám se apám, mivel meggyilkolták őket nem mondhattam el senkinek. Nevelő szülőktől nevelő szülőkhöz kerülve... szóval érted? De egy másik napon kiálltam egy másik emberért és azóta nem érdekel, hogy mit mondanak rólam.

Szerintem az a legfontosabb, mégha érdekel is, hogy soha ne lehajtott fejjel menj el mellettük. Egy tekintett tekintélyt tud parancsolni, mert sok mindent elárul.

Szánalmas korcsoknak tartom az olyan embereket, akik képesek rosszindulattal kibeszélnek másokat, hogy közben nem is ismerik a másikat.

Sok fogadott testvérem is folyton kibeszélt engem a hátam mögött. Egyszer volt olyan is, hogy anyámékat szídta eltörtem a két lábát és kitörtem a karját. Ez még azelőtt volt, h eldöntöttem volna, h többé nem érdekel semmi. Szólval akkor egy szép kis nevelőbe kerültem, ami nagyon hajazott a börtönre, csak máshogyan hívták. Ott kezdett hidegen hagyni a nép szava. :P

Az új tesóimmal sokszor játszottunk "hogyan kell meghalni" játékot.