Fiatalként hogy kell gondtalannak lenni?

Annyira irigykedem, amikor azt hallom idősebbektől, hogy milyen jó volt a fiatalkoruk... nekem ez sosem ment. Az általános iskola utolsó évében céltábla lettem és rendszeresen sírva mentem haza. Egyszerre akartam öngyilkos lenni, meg megbüntetni azokat, akik miatt szenvedtem. Gimiben megint klikkesedés volt, meg végig féltem, hogy ott is kiközösítenek, így ott se nagyon mertem önmagamat adni. Ja, és természetesen a csajok akkoriban felém se néztek.

Gimi vége óta meg azon aggódok, hogy mit lenne érdemes tanulni, ami megéri. Nekem nagyon jól ment mindig a tanulás, de ettől függetlenül mindig aggódtam amiatt, hogy kudarcot vallok, meg hogy nem fog sikerülni, amit kitűzök célként, így nem is tűztem ki magas célt. Most 25 vagyok és halálosan boldogtalan. Csak sodródtam az élettel, pedig ha igazán hittem volna bármiben, már simán egy komoly szakértője lehetnék valaminek, egy doktorival a zsebemben. Nem sok barátom van, nincs olyan, akivel napi szinten lóghatnék. A csajok körében sose voltam népszerű. Most meg azon szorongok, hogy mégis hogy kezdjem újra úgy az életemet, hogy még semmit nem csináltam és ha alapszakkal kezdek, akkor leszek 30 éves, mire elhelyezkedhetek benne, és a sok fiatalabb mind le fog pipálni. Azt látom, hogy lassan mindenki elhúz mellettem, annak ellenére, hogy mindig én volta ma jobb. Meg amiatt is félek, hogy nem találok időben olyat, akivel családot lehetne alapítani, és majd valahol 35 körül lesz egy olyan párbeszédem egy nővel, ahol ő azt mondja, hogy "nem árulok zsákbamacskát, van egy gyerekem" én meg azt, hogy "legyünk reálisak, fiatalabbak már nem leszünk", és elhelyezkedek valami halál középszerű helyen, és bummm, ennyi volt a nagy álmaimból. Miközben nem arról van szó, hogy csak álmodozok, és nem teszek semmit, mert ha valamit a fejembe veszek, akkor véghez tudom vinni. Itt inkább arról van szó, hogy nem _merek_ álmodni, mert félek a kudarctól, hogy esetleg kiderül, hogy mégiscsak olyan vagyok, mint a többi álmodozó flótás, aki semmire nem viszi. Csak összehasonlításképp, középsuliban, amikor még nem ilyen voltam, egyik versenyt nyertem a másik után.

Szóval hogy kéne boldog fiatalnak lenni? :)