Miért vannak sokan abban a tévhitben, hogy az öngyilkossághoz bátorság kell?

Az öngyilkos viselkedésre megvan mindenkinek a válasza, értelmezése, magyarázata. Az egyszerű embernek is, és a tudománynak is. Nincs más baj azon kívül hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz.

Először is le kell szögezni hogy maga az öngyilkos viselkedés az esetek jó 90 százalékában betegségekkel társul, mégpedig legalább egy pszichiátriai kórképpel. Ettől természetesen egészséges emberek is elkövethetnek öngyilkosságot, vagy öngyilkossági kísérletet, de érdemes ezt is kontextusában vizsgálni. Szociális, kulturális háttér. Például bizonyos vallási körökben követendő, tiszteletre méltó példa volt hogy a feleség a férje halála végezzen magával. Akik különböző szexuális kisebbségekhez tartoznak szintén nagyobb eséllyel követnek el öngyilkosságot, ami nyilván azon felül hogy köreikben arányaiban többszörös a pszichiátriai kórképek aránya az átlaghoz képest, a fokozott szociális nyomásnak is betudható (úgy érzik akármit csinálnak nem tudnak megfelelni a társadalmi sztenderdeknek).

Nagy valószínűséggel genetikai háttere is van a viselkedésnek, ezt megfigyelések (ikerkutatás, családon belüli halmozódás) és konkrét genetikai kutatások is alátámasztják.

Bizonyos gének különböző neurotranszmitterek szabályozásáért, valamint a receptoroik működéséért felelősek. Ezeknek nagy szerepe van bizonyos pszichiátriai betegségek kialakulásában és az öngyilkos viselkedésben is. Ezt mi sem szemlélteti jobban minthogy egyes gyógyszereknek amik ezeknek az ingerületátvivő anyagoknak például a lebontását befolyásolják (különböző antidepresszánsok) is lehet mellékhatása szuicid-ideáció. Ha ezeket a gyógyszereket orvosi utasítás nélkül huzamosabb ideig össze-vissza elkezdenéd bekapkodni, lehet egyik nap váratlanul öngyilkossági kísérleted lenne. Hiába hogy erős vagy, és bátor, és te aztán soha...

Hogy látszólag jelentéktelen vagy nem jelentéktelen dolog az "oka" az öngyilkosságnak, ezeket figyelembe véve mindegy hiszen mint látod nem az az oka amit annak gondolsz. Biológiai hátteret figyelmen kívül hagyva sem. Hiszen az hogy valaki éppen egy szakítás, vagy egy kisállat halála után szúrja le magát nem jelenti azt hogy ez nem csak egy utolsó csepp volt a pohárban, amit számos komolyabb tragédia előzött meg akár évtizedekkel ezelőtt. És amikor ezek a statisztikák elkészülnek és látjuk hogy mely körök a legérintettebbek, (mint mondtam például szexuális kisebbségek, nemi erőszak áldozatai, főleg ha gyermekkorban történt, főleg ha családon belül-> a környezetük nagyrészt semmit nem tud erről!) akkor azért átértékel az ember pár dolgot.

Az emberben automatikusan működik a túlélési ösztön, és aki ez ellen mer menni és megsebesíti vagy megöli magát, az igen is bátor, mivel ő is tudja, hogy mekkora fájdalmak árán tudja csak kihúznia magát az élők sorából. Márpedig a fájdalom elviseléséhez bátorság kell.

Ettől függetlenül persze nem okos megoldás az öngyilkosság, de hogy bátor, az biztos.