Válaszolnátok az alábbi öt kérdésre, melyek a leírásban vannak kifejtve? (emberi tulajdonságok, vélemény)
Sziasztok!
Egy íráshoz szeretnék anyagot gyűjteni egyszerű, hétköznapi emberektől. Így pár kérdést tennék fel, melyekre szeretném, ha tudnátok nekem válaszolni.
1.) Miként viszonyultok az olyan emberhez, aki nem a százat, hanem az egyet, saját magát követi, és saját magának akar kizárólag megfelelni?
2.) Hogyan vélekedtek az olyan emberekről, akik másokat próbálnak a saját véleményükkel befolyásolni azért, mert úgy gondolják, hogy az Ő elképzelésük a helyes?
3.) Van-e olyan emberi tulajdonság, ami miatt nem lennétek képesek barátkozni, vagy egyáltalán szóbaállni az adott személlyel? (Itt gondoljatok öltözködésre, zenei ízlésre, vallásra, szexualitásra stb.)
4.) Foglalkoztat-e más magánélete? Szólnál bele azért, mert nem tartod helyesnek azt, ahogyan él?
5.) Mit gondoltok a következő, eléggé nyersen megfogalmazott állításról? -> "A vélemény olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a másikéra." Egyetértetek vele?
Legvégül pedig szeretném, ha odaírnátok a korotokat, és nemeteket is. (De ez nem kötelező.)
1.) Csak jó ember lehet. Aki másnak akar megfelelni azt meglopom és kihasználom.
2.) Undorító férgek,nem állok szóba ilyenekkel.
3.) Nincs ilyen,kivéve,ha bigott katolikus az illető.
4.) Mindenki azt csinálja,amit akar.
5.) Csak az a vélemény érdekel,ami tetszik nekem.
1) [Ezt nem tudom megválaszolni, mert szerintem nagyon sarkított a kérdés, olyan mintha két csoportra osztanád az embereket, az egyik csoport 24 órában béget, a másik csoport meg mindent ignorál (beleértve a társas együttélés szabályait vagy akár írott jogszabályokat is) és fütyülve mindenkire azt csinál, ami eszébe jut.] Azt el tudom mondani, hogy én tisztelem azokat az embereket (és némi komaságot is érzek velük), akiknek saját belső mércéjük, értékrendjük, elveik szigorúbbak az írott szabályoknál és humánus, igazságosságra, tisztességre alapozó belső hangot követnek.
2) Ne legyenek szerintem illúzióink, ilyet mindenki elkövet. Persze van valami hangyányi statisztikai esélye annak, hogy az ember soha ne kerüljön olyan szituba, ahol ez előjön, de nagyon "zen" szinten kell lennie valakinek, hogy ne próbáljon meggyőzni valakit arról, hogy az ne nyomjon meg egy piros gombot azon a ketyegő izén. Vagyis lehetnek olyan szituációk, ahol pl. testi épségünket veszélyeztetné a másik rossz döntése, ember legyen a talpán, aki szótlanul nézi. De ha csak egy átlag baráti beszélgetést veszünk, szerintem teljesen normális, hogy eltérő nézőpontok esetén érveket vonultassunk fel és bevallom, hogy én hajlandó is vagyok elfogadni a másik nézőpontját, ha az érveit logikusnak találom és nem veszem zokon, hogy kiállt a véleménye mellett. Viszont nagyon igénylem azt, hogy vitapartnereim betartsák a tisztességes érvelés szabályait és könnyen kiszúrom és kikérem magamnak a hamis retorikai eszközöket. [A kérdés úgy szól, hogy mi a véleményünk valami másik személyről, aki megpróbál meggyőzni valamiről, pusztán mert úgy meri gondolni, hogy a saját álláspontja helyes. Ez azonban eltereli a figyelmet arról, hogy magunkat is megvizsgáljuk: milyen arányban gondoljuk azt, hogy helyesen gondolunk valamit és milyen mértékig vagyunk hajlandóak álláspontunkat védelmezni?]
3) Van. Nekem nagyon érzékeny a szaglásom és sajnos ha valaki nagyon büdös, de akár csak ha cigiszagú is, nem bírok megmaradni mellette. Persze ha mondjuk egy hajléktalanról van szó vagy egy segítségre szoruló idős emberről, akkor leküzdöm a hányingerem, de ha valaki saját döntéséből büdös, ott nem vagyok ilyen toleráns. A barátkozás más tészta, ha valakivel egyszerűen nincs közös téma, akkor nincs semmi, ami alapján közelebb kerülhetnénk egymáshoz.
4) Vannak körülöttem emberek, akiknek akaratlanul rálátok a magánéletére, mert barátok, hozzátartozók, kollégák stb. Közeli hozzátartozóknál előfordul olyan, hogy észrevételt teszek, ha látom, hogy nagyon szenvednek valami miatt vagy sorozatos kudarcélményük van egy területen, de ez nem helytelenítés, hogy ejnye, hát ezt rosszul teszed; és nem is direkt utasítás, hogy így meg úgy kellene tenned. Mert nem tudhatom, hogyan kellene vagy hogy tényleg rossz-e a dolog. Inkább csak rákérdezek, hogy akar-e beszélni róla, mit gondol róla, hogy érzi magát, mert kívülről úgy tűnik, hogy nem komfortosan, de talán tévedek. Ezen felül ha barátokkal beszélgetünk az életünkről, akkor a beszélgetés keretein belül néha felvetünk egy-egy más utat vagy bátorítjuk egymást döntéseknél. Ez azonban sosem fogadatlan prókátorkodás, hiszen azzal, hogy beszélünk a problémáinkról, hallgatólagosan kikérjük a másik véleményét is. Ha nem így lenne, csak lelki szemetesládának használnánk az illetőt, ami nem tisztességes. [A kérdés itt is kissé túlegyszerűsíti a dolgokat, engem arra tanított az élet, hogy ne ítélkezzek könnyen, sőt leginkább sehogyan sem emberek életéről, mert még ha az orrom előtt is nőtt fel az illető, fogalmam se lehet arról, mi alakítja az életét. Így kissé értelmezhetetlen számomra "elhatározni", hogy a másik "helytelenül" él.]
5) Nem értek egyet vele. A saját életemben fontos szerepe van a beszélgetéseknek. Ha nem lennénk kíváncsiak egymás véleményére, nem tudnánk beszélgetni. Sok értékes ember van körülöttem, akikkel adunk egymás meglátásaira és bizton állíthatom, gazdagabbak leszünk általuk.
(38 N)
1, Ha értelmesnek és logikusnak találom, akkor elfogadom. Ha értelmetlennek, ráhagyom.
2, Ha logikusan érvelnek, akkor megértem őket. Amúgy feleslegesnek tartom, hogy mások véleményének megváltoztatására bárki is sok időt töltsön. Aki a saját szerencsétlenségét szereti, az nyugodtan szeresse.
3, Nagyképűség, mások indokolatlan lenézése, butaság.
4, Régen jobban érdekelt, most már kevésbé. Régen is a hozzám közelállóké érdekelt, akik amúgy is kikérték a tanácsom.
5, A legtöbb ember hozzáállását és primitívségét tökéletesen tükrözi. Véleménye tényleg mindenkinek van, de érvekkel alátámasztani kevés ember képes.
25 F
1. én is ilyen vagyok, általában minden korlátolt rokonom próbál befolyásolni meg "terelgetés" címén beleugatni az életembe -, és nem zavarnak a hozzám hasonlók, sokkal többre tartom, hogy van vmnye, és KIÁLL mellette, nem áll a sorba
2. ezzel nincsen baj, ha hajlandó a másikat is meghallgatni és átgondolni az ő nézőpontját - ha nem, akkor ignorálom
3. bigottság vagy szélsőséges eszmék hirdetése
4. nem, ha elmondja, mi baj, próbálok segíteni, de ennyi
5. én kíváncsi vagyok más véleményére, meghallgatom, nyitott vagyok a JÓ és előre vivő javaslatokra. Az erőszakos beleszólást és "csakazértis"-módszert viszont nem viselem el.
29n
1
Sehogy azt csinál tőlem amit akar ,ha nem bánt vele senkit.
2
A legtöbb ember ilyen ,fárasztanak.
3
Irigység rosszindulattal társítva ,taszít.
4
Néha persze hogy foglalkoztat más hozzám közel álló élete,Nem szólnék bele senkiébe.
5
Igen ,egyetértek ,kivéve ha én magam kérdezem a véleményét,és nem csak úgy kéretlenül kapom.
1, Kifejezetten szimpatikusnak találnám, ha van oka rá és nem csak dacból vagy divatból teszi.
2, Attól függ, hogyan. Manipulációt elutasítom, de az érvelést helyesnek tartom.
3, Igen, pl olyan emberrel, aki sátánista vagy velem teljesen ellentétes erkölcsöket vall. Bár elég nyitott ember vagyok, de azért van egy határ.
4, Akkor igen, ha ismerném; ha nem akkor nincs közöm hozzá.
5, Nem értek vele egyet, én kíváncsi vagyok minden véleményre.
23/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!