Az mennyire normális, hogy egyrészről majd megőrülök, hogy emberekkel beszélgethessek másrészről pedig legszívesebben mindenkivel megszakítanám a kapcsolatot és életem végig csak annyit beszélnék amennyit muszáj?

Amíg önmagaddal viaskodsz, mit vársz?

Nem normális, de üdv az abnormalitás klubjában.

Én is ilyen vagyok. Egyik részről várom, hogy beszélgethessek emberekkel. Másik részem meg legszívesebben egyedül maradna a világban és annak örülne, ha nem kellene többet senkihez se szólni.

Én dettó ugyanez. Azért van, mert az ember társas lény, viszont az emberek meg szarok, akikkel nem érdemes foglalkozni. És ez okoz némi ellentmondást lelkileg.

Jó napot! Ez itt a Robinsonok társalgási klubja?

Normalis. Minden erzesnek helye van az eletedben. Lehet, hogy csalodtal embertarsad/baratod/ismerosod veled szemben tanusitott viselkedeseben, ezert akarod minimalizalni a kommunikaciot az emberekkel szemben. Igazabol a megoldas benned van, neked kell megtalalnod a valodi kivalto tenyezot. Sok sikert a megoldashoz!

Bipoláris depresszió.

8-as nem kell ez, ez olyan, mintha valaki szellent egyet és felkiáltanak, hogy atomrobbanás volt.

Attól tartok nyolcas fején találta a szöget!!