Csak én utálom, hogy az emberek BÁMULJÁK EGYMÁST az utcán?

Én is tapasztalom, Budapesten.

Állítólag pl Japánban már csak azért is foglalják el magukat az emberek a metrón (már amikor nincsenek benyomkodva), mert illetlenség a másikat nézni.

Én amúgy introvertált vagyok, tehát szeretek a saját gondolataimmal foglalkozni, ha meg beszélgetek valakivel, akkor a beszélgetésre figyelni.

Megyek az utcán, a szembejövő látványosan végigmér majd a pofámba bámul.

Felszállok a villamosra, végigmérnek és a pofámba bámulnak

Ülök a villamoson, bámulnak.

Üres villamoson (ha hétre megyek reggel, irodanegyed felé érve már kiürül a vili) ül pár üléssel arrébb velem szemben, folyosó mellett. Se regényt nem olvasna, se az interneten nem olvasgatna, se az ablakon nem nézne ki és gondolkozna el, hanem a másikokat bámulja.

De a csúcs az volt, mikor kezdő vezetőként szenvedtem a jégkaparással és egyebekkel a kapu előtt, egy vadidegen meg ott állt és mereven bámulta végig az akciót, míg el nem mentem. Ezt mondjuk még megértem, hogy más bénázása érdekes, de hogy ennyire nem fogja fel, hogy így ez azért nagyfokú illetlenség...

Nem tudom melyik Budapesten jártatok, de én azt látom, hogy az emberek 90%-a, köztük én is a telefonját nyomkodja csak. Még le-fel szállásnál vagy zebrán is.

Legutóbbi élményem, hogy a metrókocsiban nem világítottak a lámpák. Emberek kuksolnak a sötétben és csak a telefon által megvilágított arcokat látni. Komolyan mondom, ha lefotóztam volna, garantáltan díjnyertes fotó lett volna és világkiállításon mutogatnák :D

Azért az is megérdemel egy vitát, miért baj, ha valaki a telefonját nyomkodja, játszik rajta, cikkeket olvas, képeket nézeget.... Ha egy regénybe van úgy belebújva, hogy elfelejt leszállni / felszállni / nem veszi észre a terhes kiscsajt, hogy át kellene adni a helyet, mindjárt nem baj.

De ha a telefonon olvasgat (nem feltétlen sekélyes témákról), akkor mindjárt baj, persze, a mai társadalom stb....