Miért hiszi mindenki azt, hogy a múltat csak úgy el lehet nyomni magadban?

Szakításos sztori, ami után maradt bennem egy tüske, ami miatt szívesen leülnék a volt barátnőmmel beszélni, hogy túltegyem magam a témán, csak nem olyan egyszerű, ha mindenkitől azt kapom, hogy mit jövök fel mindig a múltal, igazán elfelejthetném már az egészet...

Mintha tényleg így menne, hogy akkor a sérelmeket random elfelejtem, abban pedig nem hiszek, hogy ha elfojtom a problémákat, abból bármi jó kisülhet...