Mindenki jobb nálam?! Mit csináljak, hogy ez megváltozzon?

Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy ez nem egy önsajnáltatós szöveg akar lenni, csupán szeretném kiönteni a lelkemet egy kicsit.

Szóval, mostanában azt tapasztalom, hogy mindenki jobb nálam, de tényleg. Szó szerint azt látom, hogy az osztálytársaim szinte minden tantárgyban leköröznek engem, pedig alapvetően jó tanuló vagyok. Ennek a kudarcnak az lehet a fő oka, hogy egy elég erős gimnáziumba járok, tehát nagyok az elvárások, amiket sokszor nehéz teljesíteni. Gyakran érzem úgy, hogy én hülye vagyok ahhoz, hogy itt legyek, mert ebbe az iskolába tényleg csak zsenik járnak. (Kivéve engem, én korántsem vagyok ennyire okos.) Az elmúlt időben egyre jobban azt veszem észre, hogy belekezdhetek én bármibe, abban úgysem lesz sikerélményem, mert mindenki jobban teljesít nálam. Az önbizalmam már régóta romokban, semmi magabiztosságom nincs, mindent elrontok, amihez csak hozzáérek. Ebből adódóan már nem is merek változtatni ezen a siralmas helyzeten, mert úgy vagyok vele, hogy ezt a problémát sem tudnám megoldani. A hobbimat is elhanyagolom, pedig régen imádtam csinálni, és állítólag van is hozzá tehetségem. Már nincs bennem annyi szenvedély, mint pár hónappal ezelőtt, és csak azt érzem, hogy csúszok lefelé a lejtőn, de senki nem akar engem megállítani. Tudom, hogy elsősorban nekem kellene segítenem magamon, viszont tényleg egyedül vagyok, a kutyát sem érdekli, hogy velem mi van. Barátaim alig vannak, de még ezek a kapcsolatok is csak felszínesek. Jelenleg egy olyan ember sincs, akivel megoszthatnám a problémáimat, teljesen ellaposodott minden körülöttem. Elvesztettem az érdeklődésemet azok iránt a dolgok/személyek iránt, amik/akik egy ideje még a világot jelentették nekem. Sokszor gyötörnek rémálmok is, amik sokáig nem hagynak nyugodni, és iszonyatosan nagy bűntudatot keltenek bennem. Állandóan olyan gondolatok kínoznak, hogy én gyenge vagyok, semmihez sem értek, és mindenkinek jobb lenne, ha meghalnék. Jó, most nagyon depresszívnek tűnhetek, de ez az igazság. Elveszítettem az irányítást a saját életem felett, és fogalmam sincs, hogy mit tehetnék. Szakemberhez nem szeretnék fordulni, mert nem hiszem, hogy tudna nekem segíteni. Nem mondanám magamat szkeptikusnak, de egy átlagos pszichológus biztos nem lenne képes megoldani a problémáimat, csak azokat az átlagos dolgokat mondaná el, amiket én is tudok magamról. Úgyhogy igen, most mélyponton vagyok, és örülnék annak, ha valaki tudna nekem segíteni. Nyilván nem várok nagy dolgokat, hiszen ez csak egy kérdezős oldal, nekem igazából már annyi is elég, hogy ezt leírhattam. Köszönöm annak, aki elolvasta a szánalmas vergődésemet, további szép estét!