Az miért akkora probléma, hogyha valakinek van egyfajta "szakmai" büszkesége és nem menne el bármennyi pénzért dolgozni?

Ha összeverekednek a cégek a műszaki diplomásokért,akkor örülj neki,és menj munkát keresni.

"És, ha nem találnál állást, ami megfelel elmennél-e gyárba szalagmunkára?

És, ha kilátástalan lenne a helyzeted, elmennél-e közalkalmazottnak?"

Amúgy konkrétan mondták,vagy utaltak rá,hogy semmirekellő,lusta,beképzelt stb.vagy?

Szia!

Attól függ, hogy pontosan milyen tettekre váltanád a szavaid. Oké, ennyi pénzért nem mész el dolgozni, de akkor mit csinálnál helyette? Más nyakán élnél, eltartanának a szüleid? Inkább éheznél és az utcán élnél? Vagy szerinted ennyi tanulás után neked jár, hogy az állam eltartson? Azért nem alapítasz családot, nehogy kényszerhelyzetbe kerülj, ha valamiért nem találsz munkát? Esetleg most gyűjtöd a tartalékot, hogy ilyen esetben sokáig kihúzd munka nélkül? A kérdésedből nem derül ki, hogy mit tennél kényszerhelyzetben, vagy mit teszel most azért, hogy később ne kerülj ilyen helyzetbe. Ezen múlik, hogy valójában rossz-e a gondolkozásod.

A rokonaid valószínűleg azért vannak rossz véleménnyel rólad, mert ismernek olyan családot, ahol az egyik fél "bagóért" nem akar elmenni dolgozni, inkább eltartatja magát a házastársával, gyerekekre járó csp, segély stb összegéből, de neki azért persze jár a házimozirendszer meg minden évben az új iPhone, megveszi 0 kezdőrészlettel 24 havi törlesztőre. Ha nálad nem ezt jelenti, hogy nem mennél el dolgozni, az más, de ha nem magyarázod el nekik külön, akkor nyilván abból indulnak ki, amilyen példát látnak.

Ha így gondolkozna a gyerekem, rögtön a diplomaosztó napján kezet fognék vele, és mondanám, hogy akkor most lehet pakolni és menni, innentől kezdve oldja meg az életét, ahogy akarja. Rögtön rájönne, hogy az alacsonyabb fizetésű munkát is meg kell becsülni, ha hirtelen az utcán találná magát, és annyi pénze nem lenne, hogy ebédet vegyen magának. Van, akiket a mély vízbe kell dobni, csak akkor tanulnak meg úszni.

30/N

Tenyleg kivancsi lennek ra, hogy most vajon masvalaki tart-e el teged, a szuleid netan? Persze nem kell ra valaszolnod, ha nem akarsz.

De tudd, hogyha igy vagy, akkor ez sokak szemeben, az enyemben is eletkeptelen szemelyiseget takar. Es ha fel evig sem talalsz olyan munkat, ami kelloen jol fizet, akkor addig csak ugy lezengsz egesz nap?

A munka keretet ad az eletunknek, tartozol egy csoportba, kozossegben vagy, mindennap csinalsz valami hasznosat. Csak a javadra valik.

Nem kell elkeseredni ha netán nincs megfelelő állás. Egy olyan szemléletváltásra szükség lehet, hogy az ember akkor önmaga képes legyen megélni. Az államosítások óta szinte kiirtották a lakosságból ezt a szemléletmódot, hogy akár otthon is meg lehet élni ráadásul nem is rosszul.

A szocializmus kötelező munkái idején fizikai dolgozó voltam. Szegénynek és sikertelennek éreztem magam. Akkor még azt gondoltam hogy több fizetés és jobb állás kell és megoldódik minden. Ezért diplomát is szereztem, ekkor volt a rendszerváltás. Majd rádöbbentem hogy diplomával is alkalmazott vagyok és továbbra sem érzem jól magam a bőrömben. Tudom, viccesen hangzik, de tényleg sok ember nem jön rá a problémája okára: Hogy munkahelye van és alkalmazott. Ezért azzal a szilárd elhatározással mondtam fel, hogy történjen bármi, de soha többé nem értékesítem magam a munkaerő piacon. Még ha a természetből kellene az élelmet összegyűjtenem, akkor sem. Ezért kezdetben tevékenykedtem a szülői gazdaságban illetve később a városi lakásban saját fejlesztésű elektronikai terméket gyártottam. Rájöttem hogy életemben először mosoly jelenik meg az arcomon a szabadság, siker érzése, a jókedv és elégedettség miatt. Minden ember a barátom akart lenni, míg előtte remete voltam. Az év 365 napján akkor utaztam és oda ahova kedvem támadt. És persze arra is rájöttem hogyan lehettem jeles tanulóként akkora címeres barom, hogy alkalmazottképző iskolákat végeztem. Vagy tanultam volna azt hogyan legyek sikeres vállalkozó és üzletember a saját tulajdonomban, vagy pedig inkább maradt volna a 8 általános.

Úgyhogy ha valaki jelenleg nem dolgozik mert például egyik állással sem elégedett, akkor az első lépést megtette a siker felé. Tapasztalatból mondom. Ha elmennél olyan állásba amit nem is csinálnál ha milliárdos lennél, akkor a sikertelenség irányába tennéd meg az első lépést. De otthon rá vagy kényszerülve hogy állás nélkül is megélj és abból amit szeretsz. Ha egy gyárban kapnád hó végén a fix "lét", akkor mi kényszerítene arra hogy a saját szabad jövedelemforrásodat létrehozd? Semmi. Ja és munkahely mellett az ember figyelme is elterelődne. Például diplomás állásban vak voltam. Mert nem láttam meg az üzleti lehetőséget a szüleim visszakapott földjében. Vállalkozónak volt kiadva bagóért. De mikor szabad lettem, azonnal megláttam amit kellett, azt hogy ne bérbe adjam a földet, hanem én műveltessem azt a földet ugyanazzal a vállalkozóval és úgy jön róla bevétel hogy nem csak kapát nem fogok hanem a földet sem kell látnom. Több millió Ft veszett kárba a bérbe adással, annyi volt a tanulópénz ahhoz hogy rájöjjek arra hogy ne másnak dolgozzak alkalmazottként olyan munkahelyen ami nem is az enyém, ha én is lehetek munkaadó, ha van saját dolgom is. És arra a sok milliós veszteségre és alkalmazottként meg biorobotképzőkben elcseszett időre mégis azt mondom hogy megérdemeltem. Mert hülye voltam. Elhittem azt amit a szocializmus tanított, hogy légy alkamazott és az állam gondoskodik rólunk.