Hogy lehet feldolgozni, hogy a döntéseitek mindenre kihatnak?

Úgy érzem, én ebbe fogok megbolondulni.

Ahhoz, hogy normális körülményeim legyenek, muszáj jó eredményekkel elvégeznem az egyetemet. Elsőre megfelelni az összes vizsgán az összes félévben.

A gond ezzel csak az, hogy egy elég nehéz szakot végzek munka mellett nappalin. Emellé még ott a mindennapos gondok, ami egy háztartással jàr.

Sajnos itt, ahol élek, ha kidobnak vagy otrhagyom az egyetemet, nem jelentkezhetek újra többé (sem oda, sem más szakra) az önéletrajzban pedig olyan szinten rosszul mutat, hogy kizáró ok lehet egy jövőbeli munkahelyen, de akár egy 2-3 szakképzés felvételin is.

Ha nem lenne semmim, csak érettségi, még azzal is elnézőbbek, mintha megvan 3-4 szemeszter az egyetemből, és nem fejeztem be.

Egy tárgyat nem tudtam felvenni, mert ütköztek az órák, így eleve mínuszról indulok.

Februárban vizsgaidőszak, èn meg már most tépelődök, hogy ha valami nem sikerül, akkor öregkoromig bánni fogom, hogy elcsesztem az életem, amikor úgy "döntöttem", hogy nem megyek àt az adott vizsgàn.

Jó, a pàrom kereshet hamarosan annyit, hogy nekem ne is kelljen dolgozni, de az nem élet.

Az összes közelebbi ismerősöm egyetemet végzett, jó, mindenki az anyanyelvén úgy, hogy közben otthon élt és csak nyáron dolgozott, de ez nem szàmít, csak a végeredmény számít.

De ha belegondolok, hogy egyetlen hibával most a hátralévő 40-60 évre tönkreteszem az életem, akkor rendesen rosszul leszek.

Màs hogy tudja ezt feldolgozni?