Miért nem tudom normálisan feldolgozni magamban?

Volt egy két hónapos kapcsolatom, ami nagyon rossz volt (szerencsére már vége), de olyan szempontból jó volt, hogy sok dolgot tanított a maga formájában. Semmit sem érzek már iránta, talán egy kis haragot/szánalmat, de eltelt már annyi idő (főleg hogy nem voltunk éveket együtt), hogy maga a személy ne jelentsen gondot. Viszont... Nem tudok túllenni azon, hogy miket tettem, hogy milyen helyzetekbe keveredtem, hogy hogyan viselkedtem. Legszívesebben kitörölném azt az időszakot az életemből. Mint mondtam, nem a személyről van szó, mielőtt valaki félreértené, hanem arról hogy nem tudom feldolgozni az egykori megnyilvánulásaimat.

Bizonyára számtalan emberrel előfordult már (nem csak a szerelem terén), hogy azon méláztak, bárcsak ne így cselekedtek volna, vagy nem értették, hogy hogyan juthattak el idáig... Sajnos ez az élet velejárója, meg kellene tanulnom őket kezeleni, de úgy tűnik, számomra nehezebben megy mint a legtöbb embernek. Talán mert túlságosan is érzékeny, filós típus vagyok.

Ti hogy tudtátok feldolgozni a múltbeli tetteiteket? Tudna valaki tanácsot adni? Szeretném lezárni már a múltat teljesen, és addig nem fogom tudni, míg az a maradék 10% zavar.

Olyan válaszokra nem vagyok kíváncsi, hogy szarjam le, mit foglalkozok ezzel ennyit, ne a múltban éljek. Mondhatják ezt bármennyien, ettől nem lesz jobb, mert lelki oldala van. Mindenkinek vannak bizonyos elvei, véleménye, egyfajta gondolkodása, ami alapján viselkedik, beszél, él. Nagyon az ellentettjét cselekedtem az én elveimnek, nagyon szégyellem, és ezért esik ilyen nehezemre szemet húnyni mindenre és többet nem savanyúan visszatekinteni, hanem semlegesen, egy tanulságként levova, és nem rágódni rajta...