Vannak olyan emberek akik egész életükben gyermekiek maradnak? Ha igen ezeken az embereken hogy lehetne segíteni hogy levetközzék gyermeki jellemüket és normális felnőttek lehessenek?

Csak úgy összehasonlításképp volt régebben igen csak sok ember a közelemben, akikkel pár év különbséggel egy korban voltam akkor voltam én 17 éves többiek meg 18-20 évesek... (jelenleg 30 vagyok). Ment a bulizás, és társai majd elkezdett lemorzsolódni a dolog elég sokan vették ezt a"felnőtté válási fordulatot" aztán szépen előrehaladtával az időnek nálam ilyen szintek lassan akikkel még tartottam a kapcsolatot azoktól jöttek a megjegyzések 2-3 éveken belül, mert ők már "komoly kapcsolat" meg "nagy tervek" stb stb hogy én miért vagyok az aki maradt abban, hogy ugyanúgy bulizni járok "ugyanúgy komolytalan dolgokkal" foglalkozom diszkózás meg egyéb elfoglaltságok amiket szerettem csinálni de sokszor előnyömre fordítva pénzt is kerestem velük. Nagyon sok minden történt évek alatt, amik amolyan szintlépésként az életemben örök emlékek maradnak. Az adott ismerősök közül sokaknak azóta már sokadik kapcsolat, meg pár éven belül gyerek aztán ott hagyva az adott másik félt másik kapcsolat, és társai. 7 emberből kb 2 másikat tudnék mondani olyat, aki előrébb jutott azzal a "felnőttségi" témával, és elégedett is vele, és nem csak sodródik előre... Velük ellentétben sosem hangoztattam, hogy milyen is vagyok, meg hogy a másiknak mit kéne tennie szerintem. Sose voltam az a fajta, aki képes olyan dolgokra, mint sok átlag ember, ha valamiben nem érzem jól magam abból amint lehet kilépek. Nem akarom senki által magam magasztaltatni, és nem akarom hogy azért legyek valakivel, mert azaz "élet rendje", és a "felnőttség", hogy komoly kapcsolatban vagyok...

Egy kicsit mindenki gyerek.

épp az a baj ha nem marad valaki kicsit gyerek is. Nekik kellene a pszhológus.

Akiben nincs egy cseppnyi gyermeki tulajdonság sem felnőttként, az egy unalmas-sznob tuskó, akinek nő se, gyerek sem való csak egy kaktusz:D

13:32. Valóban a felnőttes felnőtteknek kellene inkább pszichológus. Ha az olyan dolgokat amik nem okoznak senkinek sem problèmát, pèldául ha te valamit máshogy csinálsz legyen ez bármi, nem vennèk vèresen komolyan ès nem reagálnának rá vèresen komolyan, nem lenne ennyi vèresen komoly vita ès haború. Szóval a felesleges jelentèktelen rosszat (ami csak rá van kèpzelve a szituációra) nem nagyítanák elefántra akkor mindenkinek jobb lenne. Ha valamit valaki csinál valahogy de az eredmèny ugyanaz, mint a te módszerednek, vagy jobb (ès ezt azoknak is jobb akiket èrint a dolog) akkor teljesen felesleges kritizálni egymást. Szerintem.

10: Szia, mért vetkőzted le?