Epilepsziásként hogyan éltek, hogyan viszonyulnak hozzátok?

Én nagyon bírtam egy nőt, itt lakott egy utcával arrébb, ő is epis volt. Levolt százalékolva, szinte semmilyen területen nem tudott elhelyezkedni, mert állítása szerint minden kiváltja nála a rohamokat. Jó fej volt, jól elröhögcséltünk mindenen.

nem kell elmdonani fűnek fának, senkinek semmi köze ehhez. szerencsére én kinőttem, kigyógyultam belőle, mert gyerekkori volt és enyhébb. a közvetlen környezetemen kívül más nem tudta

Több epilepsziás kollegám is volt. Sosem úgy néztem rájuk mint "ő egy epilepsziás", pedig mindnek többször volt rohama. Csak mikor az egyikkel egyszer csónakáztam, utána jutott eszembe, szban lettem volna nőként ha a srácra a tó közepén jön rá a roham.

A gyerekek kegyetlenek tudnak lenni ezert "titkoltam". Sajnos tobb mindent nem tehettem meg amit masok igen pl. akartam vizilabdazni de az orvos nem javasolta mert megfulladhatok ha a vizben rohamot kapok nem jartam bulizni sem mert az alkohol vagy a stroboszkop is kivalthatja. Nem mondtam a baratoknak osztalytarsaknak mert tartottam attol hogy kicsufolnak.

Ez nem "szégyenfolt" annál sokkal rosszabb. Alkalmassági vizsgálatról talán hallottál. Nem akarnak felvenni sehova dolgozni, csak a legolcsóbb munkaerőként tudsz majd elhelyezkedni minimálbérért. Nehezen kapsz jogsit (ha kapsz) rengeteg utánnajárás plusszkiadások. Amikor még nem volt jól beállítva a gyogyszerem, vendégségben rosszul lettem, soha többé nem hívtak meg. Ha meg akarok élni, feketén kell dolgoznom, mert még a gyogyszereimet sem tudnám megvenni. Még azt is nagyon meg kell gondolni, hogy a neurológusnak mit mondassz a rendszeres kontrollvizsgálaton, mert visszavonathatja az üzemorvossal a munkaalkalmasságodat. Kereset hijján az aluljáróban kötsz ki és onnantól le vagy írva mint ember és magasról leszarnak(pl. a kezelőorvosod.) Titkolni kell amennyire lehet, időnként célszerű letagadni is, mert nem mindenki jóindulatból faggatózik.