Ti érzitek, hogy úgy viszonyulnak hozzátok az emberek, ahogyan ti hozzájuk?

Jól látod.

Nyilván meg kell válogatni kihez viszonyulsz kedvesnek.

Én mindig is úgy éreztem, hogy nem kapom vissza azt, amit másoknak adok. Ha segítek valakinek valamiben, főleg a családtagjaimnál van ez, nagyon gyorsan követelőzővé válnak, vissza pedig semmit nem kapok, sem pénzt, sem segítséget, sem egy kedves gesztust, de ha egyszer nemet mondok egy századik segítségre, mert pl. nincs időm rá, én leszek emiatt a világ legszemetebb embere. És igen, gyakran érzem magam kihasználtnak, emiatt nem is segítek már szívesen, pláne ha az nekem sok drága szabadidőmbe vagy valamilyen áldozatomba kerül. Amúgy megmaradtam figyelmes, türelmes, kedves embernek másokkal szemben, én mindenkit véghallgatok, mindenki felé érdeklődöm, mégsem kapok vissza belőle semmit, mintha a kutyát sem érdekelném (persze a családi zűrjeim érdekelnek mindenkit, de a sikereim már nem).