Tényleg igaz, hogy a nyugat- és észak-európai emberek sokkal pozitívabban viszonyulnak egymáshoz, mint sok magyar? A külföldön élő magyarok hogyan viszonyulnak egymáshoz?

Én 25 éve élek Németországban és szintén ezt tapasztalom.

Az itteniek alapból zárkózottabbak - nem másznak a nyakadba ha kell, ha sem, de sokkal segítökészebbek.

Amikor az elsö gyerekemet vártam, a 26 héten a férjemnek ell kellet utaznia kiküldetésbe két hétre.

A szomszédokkal csak köszönöviszonyban voltunk, meg pár szót (hogy van, milyen az idö, stb) beszéltünk addig egymással.

Amikor a férjem elutazott, az összes (7) szomszéd felhívott, hogy ha bármi problémám lenne, akár otthon pl. bevásárlással, cipekedéssel vagy egyébbel, akár a terhességgel, hívjam öket, vészhelyzetben akár éjjel is, számíthatok rájuk.

Ez MO-on elég elképzelhetetlen, hogy gyakorlatilag alig ismert emberek ennyire segítökészek.

De itt eleve nem divat mások magánügyeibe ütni az orrukat, a másikakat elfogadják úgy, milyenek.

A másik meglepö dolog: eleinte eléggé féltem németül beszélni, meg hogy esetleg hibákat csinálok - erre azt mondta több mindenki is, hogy erre semmi okom, én még mindig jobban beszélem az ö nyelvüket, mint ök az enyémet - tehát én vagyok jobb szinten.

Minden esetre itt föként nem azért élek szivesebben, mert jobb anyagi helyzetben vagyunk - ami annyiban nem igaz, hogy rengetegen élnek MO-on jobb körülménye közt, mint mi -, hanem mert itt emberségesek az itt élö emberek.

Az elsö vagyok még egyszer: ami kimaradt, az a magyarokhoz való viszony itt - ha lehet, akkor csak nagyon kevéssel tartom a kapcsoaltot, mert az ott általános rosszindulat itt is jellemzö a legtöbbre.

Megint egy példa: a télen egy üzletböl kijövet megcsúsztam egy jégfolton és majdnem elestem. (Egy német valaki megfogta a karomat és így "megmentett"). erre hallok egy megjegyzést a közelböl egy ismeretlentöl: "Kár hogy nem törted ki a nyakad, büdös német"

Ez nem az egyetlen ilyen eset, de ez még elég friss, és általában ez a megszokott, hoyg az ottani valaki segítökész, a magyar valaki meg kárörvendö!

Én több mint 10 éve élek Angliában, és itt sok helyen szintén nem használnak függönyt. Pedig nem ártana, mert sok lakásban olyan kosz van mintha disznóól lenne.

Egyébként itt az angolok ugyanolyan rosszindulatúak, rasszisták mint bármelyik magyar. Nem is arról van szó, hogy nem érdekli őket a másik panasza, hanem egyszerűen lesz*rják. Igaz, senki nem szól a másikra, hogy hogyan öltözik vagy hogy néz ki, ezért látni napi szinten 100 kilós hölgyeken topokat, miniszoknyákat (még télen is) vagy ezért büdösebb egyik jobban mint a másik mert egyszerűen ez sem érdekli őket. Nem érdekel senkit ha a másik esetleg beszólna (nem szoktak) mert a legkedvesebb mondatuk mindenre ez: Miért ne! Megtehetem"

Azt, hogy magasabb a fizetés ez is igaz. De magasabbak. Lehet meglepő, de itt is élnek olyanok akik szegények, akiknek hó végén már nincs pénzük.. )önkormányzatnál dolgozom, napi szinten mennünk kell ki "tanulmányfelmérésre, értékelésre" és ne tudd meg miket látok.. Volt olyan angol család( még csak nem is indiaiak, vagy pakik) ahová be sem tettem a lábam..gondolhatod..

Szóval a rosszindulat, irigység nem csak a magyarok kiváltsága. Egyre több országban jelen van..(csak ugye, nem hangoztatja senki, hogy nyugaton sem álomélet van)

Szerintem is inkább anyagi helyzet függő, hogy az emberek mennyire nyugodtak, segítőkészek egymással, együttérzőek.

Egy szegényebb környezetben az emberek nem szeretik felajánlani a segítségüket pl. egy terhes nőnek, mint ahogy az 1. válaszoló is írta, mert ott van bennük az, hogy a kisujjadat nyújtod, aztán az egész karodat akarják. És valóban, sokszor igaz ez, ha egyszer segítesz, utána már panaszkodnak neked, hátha újra csurran-cseppen némi segítség vagy egyenesen meg is kérnek rá, hogy segíts ebben-abban.

Az embereknek meg elég a saját gondjuk bőven, főleg a szegényebbeknek, nem még máséval akarnak foglalkozni.

De ha olyasvalakinek ajánlod fel a segítséged, akinek nincsenek napi szintű anyagi gondjai, az más, mert ők valószínűleg ezután sem fognak másokra rászorulni.

Szerintem nem biztos, hogy genetikai dolgok állnak emögött, lehet társadalmi is, nálunk teljesen kialakult, a protekció, a másokon átgázolás, embereket menőnek vagy nem menőnek tekintés.

Magyarok hajlamosabbak arra szerintem, mint sokan mások, hogy nem baj, ha nekem nem sikerült, megnyugtat ha másnak sem.

Óóó Jajj

Ha magyar a barátod,már nincs szükséged ellenségre.