Ki melyik emberben csalódott, a legnagyobbat az életében, és miért?

Én a sógornőmben csalódtam hatalmasat.

Azt hittem jó a viszony köztünk, nagyon sokszor ugrottam, ha kell valami, vigyázzak a gyerekére, menjek bevásárolni, segítsek a takarításban, vigyem el kocsival X, Y, Z helyre, stb. A panaszkodásait, sírását is mindig én hallgattam.

Aztán egyszer volt egy balesetem, és kórházba kerültem. Az egy dolog, hogy egyszer sem látogatott meg a benntöltött 1 hónap alatt, nem is érdeklődött felőlem, de amikor felhívtam, és megkértem, hogy hozzon be valamit nekem a kórházba, akkor szimplán közölte, hogy nem ér rá, küldjem el a nővért, meg neki nincs ideje az én hülyeségeimre....Iszonyatosan hátba szúrva éreztem magam és nagyot csalódtam, de magamra is mérges voltam, hogy csak most láttam meg, hogy ez a segítség meg a jó viszony nagyon egyoldalú.

Amikor már rendbe jöttem, természetesen megjelent nálunk, és megkért, hogy milyen kedves lenne tőlem, ha másnap elvinném a vasútra, mert nincs kedve buszozni. Akkor ott megmondtam neki, hogy a legrosszabbkor hagyott cserben, a valagát is tisztára nyaltam, és ez a köszönet érte. Közöltem a tuskóval, hogy nem akarom többet látni, mert kihasználós érdekrokonokra nincs szükségem. Jött a magyarázkodás, meg ő nem úgy gondolta, de nem érdekelt. Kitessékeltem, és betettem mögötte az ajtót.

Azóta egyszer sem keresett. Párszor hallottam, hogy olyanokat mondogat a hátam mögött, hogy hálátlan vagyok, meg hisztis kis p csa, de akiknek elmondtam a történetet, azok mind nekem adtak igazat.

Barátnőmben csalódtam mert......

De ennek már három éve de meg mindig bánt és hogy miért így..??!!

HATALMASAT.....csalódtam és allmomban sem gondoltam volna hogy így lesz. ::)) nehéz földolgozni a múltat és újra bízni egy másik nőben akinek az életedet adtad volna hogy ő boldog lehessen, magunk miatt soha nem vitáztunk ezért is szomorú ez az egesz....::(( sajnos.

Én öcsémben csalódtam nagyot. Ő 25 éves, én 26 vagyok.

Normális, jó viszonyunk volt addig, amíg meg nem ismerkedett a mostani csajával. Azóta totál kifordult magából. Elhidegült tőlünk, és csak az elégedetlenséget, a negatív beszólásokat kapjuk tőle azért, mert a buta, felszínes csajának semmi sem felel meg. Van egy családi vállalkozásunk, melybe én is besegítek. Öcsém erősködött, hogy vegyük be a csaját is, mert neki is kell munka. Apám felvette, mert nem akart rosszat az öcsémnek, viszont itt jöttek a problémák. Míg mi keményen dolgoztunk, intéztük az ügyeket, addig libuli csak pörgött a forgószéken a telefonját nyomkodva, az öcsém meg elvakultan védte őt, mint valami anyatigris. Amikor apám szóvá tette, hogy nem erről volt szó, és dolgozni vette fel, mert a semmittevésért nem fog fizetni, akkor még a csaj volt totál megsértődve, öcsém pedig iszonyat tahó módon elkezdte szidni apámat, meg anyámat. Na akkor apámnak elege lett, és kivágta a francba a vállalkozásból az öcsémet a p nájával együtt.

Azóta mi vagyunk a rabszolgahajcsár, embertelen idióták, hogy a libájának nem adtunk a semmittevésért fizetést, és nem tűrtük, hogy az öcsém a vállalkozásban tartson egy potyalesőt. Már fél éve nem hallottunk felőlük semmit, ki is jelentették, hogy az esküvőre mi nemkívánatosak vagyunk. Erre anyám kijelentette, hogy a csaj nem teheti be hozzánk többé a lábát.

Igazából nagyon sajnálom, hogy öcsémet egy ilyen hisztis pitsa az ujja köré csavarta. Nagyot csalódtam benne, mert azt gondoltam, ennél neki több esze és önbecsülése van, és nem hittem volna, hogy képes pincsikutyává lealacsonyodni.