Miért olyan extrém vagy elcsodálozandó dolog, ha valaki nem néz tévét és / vagy nem eszik kenyeret?

A tévémentesség nem extrém ma már szerintem sem, úgy 10 éve még én is annak éreztem, de mára sok ismerősömnek szintén nincs. Talán azoknak furcsa, akik a plazmatévé méretében találták meg életük beteljesülését.

Kenyeret nem enni sem fura, annyi étkezési irányzat van a vegágtól a paleókig, hogy az embernek a szeme se rebben már. :)

Mert, ha valaki kivonja magát a többségi dolgok alól, akkor az érdekes lesz. Ennyi.

„régebben jobban elcsodálkoztak, hogy nincs tv-nk, ma már sokan rájöttek, hogy sokkal jobb így. Rengeteg időnk van, olvasunk, beszélgetünk, játszunk, zenét hallgatunk. Szóval mindenkit arra bíztatok, hajítsa ki a tv-jét, de előtte nézze meg,nem megy-e valaki az ablak alatt.”

Azért ez így nagy demagógia. A tévécsatornák többsége nyilván szutyok és semmi normálisat nem képvisel. Ám a filmezés azért kiváló szórakozás tud lenni. Nem véletlenül művészeti ág. Nem is beszélve arról, hogy kiváló szórakozás egy jól összerakott film. A tévé készülék hiánya nem erény, pusztán egy alternatív döntés. Se nem pozitív, se nem negatív. Én nem tudnék meglenni filmek nélkül.