Te mit értél el 25-30 éves korodra?
Nem azért kérdezem, mert másokból akarom meglátni a saját értékemet, csak most kicsit megálltam és gondolkodóba estem.
Eddig egy komoly párkapcsolatom volt 7 hónapig tartott, majd utána kb 15 komolytalan, igazából senki mellett nem tudtam lekötni még magam...persze ők sem tudták magukat mellettem.
A lényeg annyi, hogy nem értem mivan sok embernek már ilyenkor talán gyerekei vannak, vállalkozása nekem meg semmim" Tényleg elég rossz fiú voltam egész életemben aminek lettek következményei, de egyébként egy teljesen normális srácnak látom magam, na de most mindegy.
Jelenleg van munkám, meg egy jogsim és ennyi :d én egy kicsit többre gondoltam hogy lesz mire 25 éves leszek.
két utat látok magam elött az egyik, hogy bünöző leszek és lesz pénzem mindenem viszont bármikor kinyirhatnak..simán bármikor belemehetnék ebbe az útba szinte napi szinten ajánlásokat kapok rá, de nem akarok!
A másik pedig, hogy normális életet élek, nagy nehezen sok munkával össze állitok egy életet amiben valós értékek vannak...van akkora tapasztalatom, hogy tudom már kikkel érdemes foglalkozni,milyen nővel lenne érdemes egy párkapcsolatot elkezdeni ha hosszabb távra tervezek, találtam már ilyent, csak mostmár 100 szor is meggondolom mibe vágok bele, jobban megakarom ismerni a következőt mint csak oda dobjam magam neki.
A lényeg annyi, hogy viszont nagyon sokszor úgy érzem hogy csak én vagyok egyedül ennyi idős koromba.
Látom a fiatalokat, bár én is kb ilyen voltam 20-23 éves koromig, hogy csak züllenek,isznak, dugnak érzelmileg tönkre teszik magukat...és egyáltalán nincs kedvem már velük lenni.
Ezért egyedül is vagyok (annyira nem zavar, mert ilyen emberekkel már nem tudnék közösségbe élni), csak azért elgondolkodtam azon ,hogy egyedi e az én esetem vagy sem.
Körülöttem sokaknak látszólag rendezett élete van, de közben meg csak szenvednek vagy a szex miatt vannak együtt vagy a pénz miatt, de nekem erre nincs szükségem vagyis hogy csak ez a kettő irányitsa a kapcsolatot.
Most mindegy szóval kb hol jártok :)
válasza: válasza: válasza:
válasza:Nem tegnap múltam el 25-30 éves, így elég sok barátot, ismerőst láttam már „felnőni”, és azt gondolom, nagyon jól teszed, hogy megállsz kicsit és gondokodóba esel, mert az a fontos, hogy megtaláld a saját „játékodat” (mondhatnám „utadat”) az életben. Ja, és hogy rugalmas legyél, ne derogáljon akár a saját döntéseidet is felülbírálni, ha rájössz, mégsem voltak helyesek, vagy épp csak arra alakult az életed, hogy egy másik cél fontosabbá kéne, hogy váljon.
Azt látom a környezetemben, hogy azok lettek „boldogok”, akik a fentiek alapján élnek. A másik végleten azon ismerőseim vannak, akik nagyon határozott célokkal bírtak, de a céljaikat (saját igényeik helyett) inkább a vélt vagy valós társadalmi elvárásoknak megfelelően határozták meg, kvázi úgy éltek, mintha egy bevásárlólistából dolgoznának: „kell egy jól fizető munka – pipa”, „kell egy nagy ház – pipa”, „nagy autó is kell – pipa” „kell egy feleség – pipa”, „kell egy gyerek – pipa”… és mire a listájuk végére értek, ahelyett, hogy élvezték volna, hogy „mindenük” megvan, vagy az derült ki, hogy közben az emberi kapcsolataik leépültek (elváltak), vagy épp totál kiégtek (szeretőt tartanak a „tökéletes” családjuk mellett, játékba menekülnek…).
Ne értsetek félre, nem azt akarom mondani, hogy a fenti „listán” szereplők nem lehetnek egyértelmű és boldogító céljai valakinek, csak azt, hogy ha ezek megszerzése közben az ember nem néz se jobbra, se balra, se befelé, vagyis nem hajlandó újra és újra megállni, és rugalmasan újragondolni a céljait, ráigazítani azokat a közben változó valóságra, akkor úgy látom, ez a merevség töréshez vezet a végén.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!