Nem érzed néha úgy, hogy másokhoz képest semmit nem értél el?

Először is nem az az összehasonlítás, hogy kinézed a nálad szerinted sikeresebb embereket, és hozzájuk méred magadat. Hanem az, ha elhelyezed a társadalomban, és bizony ebbe a mai szemmel lecsúszottnak minősülő emberek csoportja is beletartozik.

Másrészt az FB, Instagram stb. egy hazug világ tükörképe. Ott mindenki a pozitívumokat emeli ki, az életük negatív aspektusait jótékony homály fedi. Úgy képzeld el, hogy a közösségi média a reklám helye. Mikor látod te a reklámokban az adott termék vagy szolgáltatás negatív tulajdonságait?

Továbbá a vagyon nem minden, csak egy aspektusa az életnek. Ismerek olyan embert, akit te gazdagnak tekintenél, mégis szánalmas az élete, mert az érzelmei (meg más emberek) rángatják, mint egy rongybabát, és az egész következményét csak elszenvedi.

A legtöbb ember ilyen mint te, és most kiválasztottad azt a szerencsés pár embert, aki belenyúlt, vagy beleszületett a jóba.

Miért nem egyből a brit királyi családot állítod magad elé példának?

Ugyan már, teljesen normális életet élsz, van aki e mellé még benyal betegséget, tartozást, akármit.

Én semmit nem értem el.

És? Van kaja az asztalomon, ital a poharamba, ha akarok venni valamit, meg tudom venni, pl új teló, új alkatrész a gépbe, stb.

A többiek meg nézzenek csak le. Legkevésbé sem érdekelnek az emberek.

te az ország melyik részén laksz?

te más utat jártál be, más lesz a vég kimenetel is, ne másokhoz mérd magadat...

a lényeg, hogy érd el a saját céljaidat, tegyél a boldogságodért

engem meg pont fordítva szokott zavarni a dolog...

3 szakmám van, elég jó állásom és zavar, hogy olyan akinek jobb lehetőségei voltak mint nekem, most gyári munkás, vagy épp teng-leng otthon anyuci pénzén...

viszont ismerek olyat aki meg vendéglátós és nagyon jól érzi magát és szereti csinálni

egészségügyben dolgozni nem egy álom, de van aki ezt csinálja, megtalálta a hivatását

ne azt nézd mások mennyivel előrébb vagy hátrébb tartanak, a saját céljaikat elérték, vagy csak tesznek érte és jó úton haladnak!

te is járj a saját utadon és tegyél azért, hogy elérd a céljaidat :)

24F

Én 40 éves korom körül pár ismerősömtől lesajnálva megkaptam, hogy "mire vitted, nincs semmid sem!!" (mellesleg van egy tök jó fej kamasz gyerekem, aki épp akkortájt volt kicsi :-) )

Nos, eme ismerőseim - sajnos - most mindketten lakás nélkül vannak, súlyos anyagi gondokkal küszködve, sokkal-sokkal rosszabb helyzetben, mint én. A lakást meg tudtam venni, amiben élünk (pedig egyedül nevelem, mindenféle nagyszülő, stb segítség nélkül) a gyerekem felnőtt és mindenki "irigyel" érte, hogy milyen szolíd, rendes, jól nevelt gyerek - Hála Istennek-, s mindemellé a havi kiadásaink felett minimálbérnek megfelelő összeget tudok félretenni - miközben nekik ennivalóra, lakásra is alig telik. És én nem nézem le őket, hanem tudom, hogy egyszer fent, egyszer lent - kinek, mikor mi adatik... :-)

Szóval tényleg ne a csillogást, a hamis kirakatot nézd, hanem azt, hogy TÉGED MI TESZ BOLDOGGÁ? Lehet, a "hiper-szuper" házasságban élő volt főnöknődet naponta csalja a férje és egyáltalán nem boldog, ha elválnak, marakodnak a vagyonon, stb. Persze ezek mind csak feltételezések...

De egyet el tudok Neked mondani (amire egyik válaszoló is utalt előttem): a legnehezebb időszakokban (kajára is alig volt pénzünk) mentem az utcán, megláttam egy hajléktalant, s Hálát adtam az Istennek és igen-igen örvendeztem, hogy nekem legalább lakásom van :-) nem szép, nem luxus, de lakás és nem kell megfagynom télen.

Vagy ha meglátok egy láb nélküli embert, mindig megörülök, hogy van lábam :-)

Van egy nem látó ismerősöm - el sem tudjátok képzelni, mennyire sokkal-sokkal nehezebb az élete, mint a miénk - de boldog, rengeteget tanul és szépen halad az életben :-)

Sokszor a természetes dolgoknak nem tudunk örülni, mindig csak a máséra nézünk, pedig ha csak egy pillanatra megállunk és számba vesszük, mi mindenünk van, másképp láthatjuk a világot.

Kedvenc mondásom:

"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." Simone Weil

"Az egyik lány pl fitness modell," - és ami nem látszik, hogy örök szabályok, kalóriák számolásából, stb-ből áll az élete és lehet, hogy sikeres, de nem biztos, hogy boldog is.

Végezetül elmondok egy nagyon furcsa dolgot, amit mi éltünk át: egyszer mentünk vonattal a Balatonra és borzasztóan sajnáltuk magunkat, hogy soha nincs pénzünk a Balatonhoz menni. Aztán eszünkbe jutott, hogy régen, a gyerek kicsi korában voltunk Balatonvilágoson. Aztán az is kiderült, hogy Tihanyban is voltunk :-) Mindkettő pár napos nyaralás volt. aztán Balatonfenyvesen egy ismerős nyaralóját takarítottuk, de közben strandoltunk,fürödtünk is :-)

Meg egyszer szilveszterkor Balatonarácson voltunk... És ahogy jöttek elő az emlékek, egyre több és több, úgy vidámodott meg a lelkünk is - a végére összesen 8 balatoni emléket számoltunk össze és TELJESEN MEGVÁLTOZOTT A LÁTÁSMÓDOM TŐLE - kiderült, hogy mégsem kell annyira elkeseredni, mert már egy csomószor voltunk a Balatonon :D

Szóval fel a fejjel és 23 évesen még semmi elkeseredésre nincs ok :-)