Te mit értél el 25-30 éves korodra?
Nem azért kérdezem, mert másokból akarom meglátni a saját értékemet, csak most kicsit megálltam és gondolkodóba estem.
Eddig egy komoly párkapcsolatom volt 7 hónapig tartott, majd utána kb 15 komolytalan, igazából senki mellett nem tudtam lekötni még magam...persze ők sem tudták magukat mellettem.
A lényeg annyi, hogy nem értem mivan sok embernek már ilyenkor talán gyerekei vannak, vállalkozása nekem meg semmim" Tényleg elég rossz fiú voltam egész életemben aminek lettek következményei, de egyébként egy teljesen normális srácnak látom magam, na de most mindegy.
Jelenleg van munkám, meg egy jogsim és ennyi :d én egy kicsit többre gondoltam hogy lesz mire 25 éves leszek.
két utat látok magam elött az egyik, hogy bünöző leszek és lesz pénzem mindenem viszont bármikor kinyirhatnak..simán bármikor belemehetnék ebbe az útba szinte napi szinten ajánlásokat kapok rá, de nem akarok!
A másik pedig, hogy normális életet élek, nagy nehezen sok munkával össze állitok egy életet amiben valós értékek vannak...van akkora tapasztalatom, hogy tudom már kikkel érdemes foglalkozni,milyen nővel lenne érdemes egy párkapcsolatot elkezdeni ha hosszabb távra tervezek, találtam már ilyent, csak mostmár 100 szor is meggondolom mibe vágok bele, jobban megakarom ismerni a következőt mint csak oda dobjam magam neki.
A lényeg annyi, hogy viszont nagyon sokszor úgy érzem hogy csak én vagyok egyedül ennyi idős koromba.
Látom a fiatalokat, bár én is kb ilyen voltam 20-23 éves koromig, hogy csak züllenek,isznak, dugnak érzelmileg tönkre teszik magukat...és egyáltalán nincs kedvem már velük lenni.
Ezért egyedül is vagyok (annyira nem zavar, mert ilyen emberekkel már nem tudnék közösségbe élni), csak azért elgondolkodtam azon ,hogy egyedi e az én esetem vagy sem.
Körülöttem sokaknak látszólag rendezett élete van, de közben meg csak szenvednek vagy a szex miatt vannak együtt vagy a pénz miatt, de nekem erre nincs szükségem vagyis hogy csak ez a kettő irányitsa a kapcsolatot.
Most mindegy szóval kb hol jártok :)
Nem tudom, soha nem mértem magam az átlaghoz, mert nem akarok gyereket, pasikat, férjet, bulit, élem az életem úgy, ahogy tetszik.
Nem hiszem, hogy mindenkinek ugyanaz az életútja, vagy x idősen kell lennie valaminek.
Nekem kb. akkorra esett a rendszerváltás, szóval gyakorlatilag semmit, azon kívül, hogy volt egy diplomám, és sz.ré-hugyé gürcöltem, csajok persze sehol. Aztán a rákövetkező években arra jutottam, hogy sz.rok a csajokra, élek a saját szakmámnak meg a hobbimnak. Közben lett egy második diplomám, abból se lettem gazdag, viszont lett pár nőm, mígnem az egyikkel nagyon bejött a dolog, úgy gondoltam, vele elérhető az intimitásnak az a foka, ami csak kevesekkel lehetséges.
Úgy is lett, elvált a kedvemért, összeházasodtunk, azóta is együtt vagyunk nagy szeretetben, lett egy gyerekünk is, vele is a megszületésétől vigyázunk a bensőséges kapcsolatra (ez sok idő és figyelem!), ami még mindig meg is van közöttünk, pedig már benne van a serdülőkorban rendesen.
Gazdagok most sem vagyunk, de bánnám, ha nem ilyen életet élnék, hanem pl. a másikat, amit a kérdező felvetett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!