Ugye nem csak nekem voltak pubertáns elején olyan gondolataim, amit ma már teljesen elítélek, és undorodok magamtól miatta?

Egyszer akkortájt volt valami beteg gondolatom/vagy akár perverzióm, amit utána sikerült elfelejteni, és ha néha eszembe is jutott, akkor is sikerült elhessegetnem a múltat.

De most megint eszembe jutott, csak most kb. rosszul vagyok magamtól, hogy ilyen beteg dologra gondoltam, mi a **** volt velem stb.

Ezt a sírig kell vinnem, mert annyira szégyellem. Az egy dolog, hogy eléggé szubjektív, hogy kinek mi a normális, de ugye vannak olyan dolgok, amiket a társadalom többsége elítél, meg én is.

Szóval mennyire normális, hogy pubertáns elején az ember azt se tudja, hogy mit gondoljon? (és mellé még azt is hozzátenném, hogy elég sok negatív hatás ért akkortájt)

Nektek voltak olyan dolgaitok, amik így a változás időszaka miatt (vagy még valami rátett egy lapáttal) gondoltatok, éreztetek, stb, de most már, vagy akár szinte másnapra teljesen elítéltétek magatok, akár undorodtatok magatoktól?