Miért vannak ilyen gondolataim?

Vannak emberek, akik különösen közel állnak a szívemhez, szeretem őket és semmi rosszat nem kívánok nekik. Mégis néha amikor túlteng bennem a szeretet irántuk, átváltanak a gondolataim ilyen nagyon negatív gondolatokká. Például, ha arra gondolok, hogy az édesanyám mennyire fontos nekem, kis idő múlva jön egy olyan gondolat, hogy nem éri meg szeretni, mert biztos nem szeret annyira, mint én őt. Bezárkózom, hogy nagyjából senkit nem érdemes szeretni, mert vagy kihasználnak, vagy úgyis elveszítem őket egyszer. Aztán következő gondolatom meg az, hogy ha nem lenne, akkor teljesen elveszett lennék, nem tudnék senkit úgy szeretni, ahogy őt.

Nem tudom jobban megfogalmazni. Keresgéltem neten, hogy milyen mentális problémára utalhat ez az egész, leginkább a negatív automatikus gondolatokhoz hasonlít, csak itt nem negatív érzelem váltja ki, hanem pont ellenkezőleg.

Lehet, hogy csak szimplán tartok az elvesztésüktől? Vagy mi lehet? Annyira rossz, mert párkapcsolatban is előjönnek ezek a gondolatok. Nem mondom ki őket, de igy lejátszódik a fejemben és utána bűntudatom van, mert néha direkt gyűlölködve gondolok rájuk. És ezt az irántuk érzett szeretet váltja ki.