Előítéletes vagyok, ha nem tartom túl intelligensnek az ilyen embereket?

No, ez egy elég nehéz kérdés, minden eset más. Nálam két kiugró példa van.

A férjem megismerkedésünkkor botrányosan helytelenül írt, olyan alap dolgokkal sem volt tisztában, hogy mikor kell egy és mikor két "t"-t írni egy mondat végére, a "j"-"ly" párosról már ne is beszéljünk. Rémálom volt... beletelt pár évbe, de türelemmel, meg némi noszogatással megtanult teljesen helyesen írni, manapság már csak ha nagyon siet, vét egy-két tipikus hibát, de már javítja is magától.

Szakmájában eszméletlen jó, több előléptetés, fizetésemelés áll mögötte, hatalmas becsben tartják, a hétköznapi életben is megállja a helyét, nem egy elveszett ember. Egyszerűen csak utált írni és olvasni, a nyelvtan tanára pedig nem segített rá a helyzetre, a gyakorlat hiányzott nála.

A másik oldal: volt egy barátnőm, ő nagyon szeret olvasni, művelődni, sőt, magát kiemelkedően jó írónőnek tartja. Egy nyamvadt mondatot sem képes helyesen leírni, a saját "könyvétől" feldobta a talpát a Word, mondván annyi a hiba benne, hogy nem is ellenőrzi tovább :D

Sajnos nem túl intelligens ember, bár erősen szeretne annak látszani, meglátszik a viselkedésén is: hosszú távon egyszerűen elviselhetetlen.

Sajnálattal kellett rájönnöm, hogy bennem már semmilyen előítéletet nem kelt a helytelen írásmód, merthogy ÉSZRE SEM VESZEM, annyira megszoktam már.

Viszont ha össze kéne hasonlítanom, a férjem nagyobb hibákat vétett mint a csaj, kettejük közül mégsem ő volt az élhetetlen.

Sajnos tényleg jó helyesírással rendelkező emberhez nem tudok viszonyítani, mert ilyen ismerősöm nincs, pedig nem forgok barbár körökben. Lassan ez lesz a divat, vagy nem tudom.

Engem meg azok kínoznak, akik nem tudnak írni. Bár már ott tartok, hogy inkább el sem olvasom az irományaikat. Itt is van olyan kérdés, ami érdekelne, de megnyitom és inkább visszalépek. Mintha egy hepehupás, kátyúkkal teletűzdelt úton kéne eljutnom a mondanivalójuk megértésig. Inkább egy szép, sima utat választok.

Csak az a poén, hogy éppen neki lenne fontos, hogy elolvassák, hiszen ő akar közölni valamit. Úgyhogy aki végigszenvedi magát az olvashatatlan írásán és visszakérdez néhányszor, hogy pontosítani lehessen a fontos részeket, ami a pocsékul megalkotott szövegből nem derül ki egyértelműen, az gyakorlatilag komoly szívességet tesz.