Az emberek hogyan küzdik le a lustaságot?

Engem mindig az aktualis parom szokott motivalni. Egyszeruen csak annyival, hogy letezik.

Amikor pedig nincs kapcsolatom, akkor ott a versenyszellem. Gyulolom azt az erzest, amikor valaki jobb nalam valamiben, pedig ha idot szannek ra, akkor forditva lenne.

Az eletemmel maximalisan elegedett vagyok. Semmibol sem vagyok jobbra, igy muszaj kulso motivaciot talalni, meg ha ez nem is feltetlenul jo.

Úgy, hogy naponta csinálsz valamit, aminek semmi értelme (látszólag).

Kijelölsz egy fél órát minden nap, egy előre elhatározott időben, ülsz és csak vagy csendben. Ne csinálj semmit.

Minden, ami magasabbrendű az nehéz, és minden, ami alacsonyabbrendű az könnyű, ezért könnyebb lustának lenni, mint szorgalmasnak.

A test az tunya, utálja a gravitációt, azt imádja, ha puha ágyikóban elengedheti magát. Lelkes. Csak a lelkeddel nevelheted át a tested, ha a testedre, hallgatsz "na még öt perc szundi"

És végül, mindig kiderül, hogy jó volt a mozgás (pl. futás) a test is élettelibbnek érzi magát. A rendszerességgel nevelhető át, akkor már igényelni fogja a fizikai teljesítményt.

De valaki a ló túloldalára esik, olyan mint a mérgezett egér, nem tud nyugton ülni fél órát, és csak lenni. Izeg-mozog, nincs benne béke, csend. Csak "ezt még meg kell csinálni".