Valahol azt olvastam, hogy a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a félelem. Tehát, ha megharcolok a félelmeimmel, jobban tudok szeretni?

a félelem a bátorság ellentéte

aki fél az is tud szeretni

mondjuk aki szeret az is tud gyűlölni, az érzelmek elég színes világ

Ha a szeretet ellentéte a félelem, akkor a gyűlöleté a bátorság.

Félsz szeretni és jó bátor vagy, hogy veszed a bátorságot és mersz gyűlölni. Így képzelted ?

És mitől vagy kitől félsz ?

Hülyeség úgy különben.

Annyiban téves az állítás, hogy a gyűlölet és a félelem analóg. A gyűlöletet megelőzi a félelem, csak sokszor már a félelem érzete annyira eltemetetté válik, hogy kizárólag a felfokozódott ellenszenv marad meg. Azon kívül a félelem fogalma alatt kétféle érzést is érthetünk. Az egyik a szorongásos, aminek már régen nincs létalapja, csupán önmagát gerjeszti, úgy fokozódik haraggá, akár gyűlöletté. A másik viszont az indokolt félelem, amikor konkrétan jelen van a félelem tárgya. Ez az előbbivel szemben nem egy önpusztító érzés, hanem létfontosságú (mint a fájdalom), mert nélküle belemennénk olyan helyzetbe, ahonnét nem tudnánk kijönni. Ha nem félünk, hogy elgázol a vonat, körülnézés nélkül átsétálunk a sínen. És elég egyszer rossz időben rossz helyen lenni.

Ezért nem gondolom azt sem, hogy a félelem a bátorság ellentéte lenne, akkor már inkább a vakmerőségé (ami az indokolt félelemmel szembeni dacból ered). A bátor ember ugyanúgy fél, amikor veszélyes (vagy általa veszélyesnek gondolt) helyzetben cselekszik, a félelem az útmutatója, hogy meddig mehet el. Annyi igazság viszont van ebben is, hogy az indokolatlan félelmeit megtanulja legyőzni.

Ahol az emberi tényező jelen van, ott érdemes óvatosan kezelni az ellentéteket, mert a fogalmak összetettebbek annál, semmint hogy szélsőségesen szembe lehetne őket állítani egymással. Ahogy a félelemnél, úgy a szeretetnél is másfajta érzéseket skatulyázhatunk egybe. A megértés, elfogadás szeretete belső békét teremt, míg a rajongó szeretet pont, hogy szenvedélyessé tesz, fellobbantja a belső tüzet.