Van itt olyan, aki fiatal tizenéves korában csendes, visszahúzódó és nem túl talpraesett volt és most sikeres, boldog ember lett?

Én ilyennek tartom magam. Soha nem mondták rám ezt így, de van önkritikám. Ráadásul nagyon lusta is vagyok. Viszont az igényeim nagyok. Ezért mindig azon törtem a fejem, hogy mivel tudnék foglalkozni, hogy sok pénzt keressek, ne kelljen emberekkel foglalkoznom és ne kelljen sokat dolgoznom. Most itthon dolgozom mint vállalkozó, elég sok pénzt keresek és alig van valami dolgom. Egész nap play station-t nyomom, meg biciklizek, mert azt nagyon szeretem.

Visszahúzódó voltam, máig kétbalkezes vagyok, bár az igaz, hogy nyelvekből mindig jó voltam, úgyhogy most fordításból élek, itthon dolgozom, és a szakmámban sikeres vagyok.

Nem tudom számít-e, de én most dolgozom a dolgon :) kezdem unni, hogy mindig mindenből kimaradok, mert zárkózott vagyok, így igyekszem magam kimozdítani a komfortzónámból. Eddig jól megy, de azért van még min dolgoznom :)

A középsuliban ha leült mellém valaki és elkezdett kérdezgetni, akkor egy szavas válaszokat adtam. Nem voltak barátaim, kigúnyoltak az osztálytársaim, rondán néztem ki, utolsónak választottak be a csapatokba a páros feladatoknál ülnöm kellett vagy valakihez csapódni mert nem volt párom, a tanáraim fele elfelejtette, hogy létezem (pl. mindenkit felköszöntöttek akinek a héten volt szülinapja kivéve engem, megdícsérték az osztályból a második helyezettet, hogy ő érte el a legmagasabb pontot a versenyen, miközben én voltam az első stb.), és nagyon ügyetlen vagyok. Aztán egyszer csak elegem lett, utáltam, de utánanéztem színészeknek, zenészeknek és elkezdtem beszélgetni emberekkel (azt sem élveztem jobban, de aztán 1-2 srácról kiderült, hogy olvastak Asimovot). Minden nap a suliban megdicsértem 5 embert valamiért (főleg a ruháikat, meg frizurát). Ma mindenki extrovertaltnak tart, én szervezem a bulikat rengeteg haverom van, van néhány barátom, párkapcsolatban élek kb. 4 éve, jó a kapcsolatom a családommal és van egy aránylag jó munkahelyem. Szóval nem reménytelen, de tenni kell érte, és többször éreztem szarul magam eleinte, mint mielőtt nekiálltam. Néha ma is elbizonytalanodom, hogy engem szleretnek az embetek vagy a maszkom, de általában jobban érzem magam.

Igaza van az utolsónak, ez tanulható, főleg ismeretlen közegben próbáld először, ott még nincsenek előítéleteik, gyakorolsz, meglátod, mi válik be... pl távolsági buszon, vonaton szóba elegyedni egy szimpatikus idegennel. Ha nem jön be, semmi baj, az életben nem látod többet. Viszont így tudod növelni az önbizalmad.