Miért vagyok egy fekália ember a birka átlag szemében csak azért, mert más életet szánok magamnak?

Értem ezalatt azt pl., hogy nem kívánom az életemet egy gyárban/üvegházban 12 órázva elcseszni. A legnagyobb gondom az, hogy anyám és az élettársa is ilyen ,,csakafizikaimunkaamunka"-szemléletűek, és állandóan szekálnak, mert nekem inkább művészi ambícióim vannak. Ráadásul egyre inkább rám vannak szállva azért is, mert még itthon lakom... Mintha olyan könnyű lenne elköltözni manapság, pláne úgy, hogy SEMMI támogatást sem kapok ebben (éppenséggel el lehet így is költözni, de az 5x annyi időbe telik, csak sajnos a szocializmusban ragadt anyámék ezt nem látják be).

Miért tűri a sok hülye birka módon a megalázást? Azt már most, 21 évesen tudom, hogy nekem nem fog dirigálni senki (a fikacunamit megelőzendő, van munkatapasztalatom, és kösz, de nem kérek belőle a továbbiakban). Lelkileg így is egy nagy roncs vagyok, miért kéne magam a halálba hajszolnom magam, miért kéne mókuskerékben leélni az életem? Elég szomorú, hogy a (magyar) társadalom 95%-a ilyen bégetős bari, egyre depressziósabb vagyok, mert köztük kell lennem még egy darabig.