Miért vagyok egy fekália ember a birka átlag szemében csak azért, mert más életet szánok magamnak?

Mert ki akarsz mászni a pokol főzőüstjéből. Ahogy itt az első válaszoló jól megírta:

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok..

"Azért mert az ember nem bírja nézni, hogy másnak jó, ha ő maga szenved."

Én is olyan vagyok mint te, például szívesebben dolgoztam a szülői ház gazdaságában mint bárhol másutt akár diplomával. Ha szabad voltam akkor sem anyagi sem más gondom nem volt soha. De ha "munkatáborban" voltam akkor hiába kerestem jól, akkor sem éltem megfelelő életet. De valójában a munkatáborban nekem inkább azt szokták mondani a többiek hogy kezdjek el kimászni a pokol főzőüstjéből.

Azért, mert beszélsz valamiről, de nem mutatsz fel semmit. Én sem akarom szétmelózni az agyam, hanem szeretnék kreatív és művészi dolgokkal foglalkozni. Na, ha nekiállok pl. verseket írogatni és abból próbálok megélni, akkor éhen halok. Kerestem valamit, ami érdekel és jól lehet vele keresni, nekiálltam arrafelé továbbtanulni. Meló után teszek félre és nekiállok annak, amit tényleg szeretnék. Ha nem vagy egy óriási művész, akkor ezen kívül más lehetőséged nincs.

Nem fog neked senki sem dirigálni? Amíg nincs egy felépített egzisztenciád, addig de, fognak. Jelenleg pl. azok, akiknél laksz.

Előre is bocsáss meg, ha a véleményemet durván fogalmazom meg, vagy azzal megbántalak. Lehetséges, hogy nem jó következtetésre jutok az általad megosztott információk alapján. Szóval:

Most az a kérdésed, hogy miért nem értik meg az ambícióidat azok, akiket szemmel láthatóan teljes mértékben megvetsz, vagy az, hogy miért olyanok az általad megvetett emberek, amilyenek?

Miért tűrik az emberek a megalázást? Tanult tehetetlenségnek hívják. Megmagyarázzák maguknak belül, miért lehetetlen, hogy változtassanak az életükön, és ezzel együtt azt is, hogy meg sem szabad próbálniuk. Lehajtott fejjel állnak a főnökük előtt, félnek, hogy kirúgják őket. Aki meghunyászkodik, azt néha ki is rúgják. A nagyszájúakat sokkal ritkábban (saját tapasztalat). Ezt nagyon fullasztó kívülről nézni. Tudod, hogy valaki többre lenne hivatott, de a félelmei megállítják egy bizonyos szinten - ez borzasztó.

Nem hiszem, hogy csak a fizikai munka lenne értékelhető.

Nem hiszem, hogy a művészi munka bármiben is a fizikai munka fölött állna.

Nem hiszem, hogy az, aki bírja a gyűrődést, és nincs baja azzal, hogy egy gyárban dolgozzon, lenézést érdemel.

Nem hiszem, hogy az, aki nem akarja a szülei útját járni, hanem kitaposná a magáét, lenézést (vagy szekálást) érdemel.

Az biztos, hogy az élethez pénz kell. Elköltözni a szülőktől - az szinte a lehetetlennel határos küldetés mostanában, hacsak nem egy menő szakmában dolgozol, és akkor is folyamatosan eszi a pénzedet az albérlet. De az nem megy, hogy neked álmaid vannak, és majd valamikor, a ködös jövőben, kb. 10, 15 vagy 20 év múlva talán le is válsz arról a köldökzsinórról, amit az általad megvetett "hülye birkák" biztosítanak. Ez kimeríti az élősködés fogalmát.

Dühös vagy (megértem),

frusztrált vagy (megértem),

megvető vagy - na ez súlyos gond. Azt sugárzod, hogy magasan fölötte állsz a környezetedben lévőknek. Ha ezt otthon nyíltan kimutatod, és a felsőbbrendűségedet érezteted, nem csoda, hogy nem szívesen látnak, vagy úgy gondolják, ha ennyivel jobban tudsz mindent, akkor oldd meg magad.

Erről az entellektüel világfájdalomról meg jobb, ha leszoksz, mert sehova nem vezet. Ugyanúgy be vagy ragadva egy neked nem tetsző helyzetbe, mint a "bégetős barik", és ugyanúgy nem tudsz belőle kitörni, mint ők. Addig pedig, amíg ezt meg nem oldod, nem is vagy jobb náluk.

Azt hittem az elején, hogy már megvalósítottad a szép terveidet, és ezért utálnak, de te még lópikulát se hoztál össze a lelírás alapján, csak az álmaid vannak, és azzal nézed le az átlagmagyarbirkát.

A cégnél, ahol diákmunkán vagyok, vannak Mome-s és képzős diákok. Bemennek órára, bejönnek dolgozni, aztán éjjel gyakorolnak otthon, hétvégén járnak kiállításra, építik a kapcsolataikat. Na ők vinni is fogják valamire jó eséllyel ;)