Legyek megértő, csak mert idős, és tudom hogy beszűkült világban él?

Anyukámtól van szó. Annyira felbosszantott most, csak nem szóltam, mert nem akartam újabb vitát... Előzmények: Szerencsére már más városban lakunk, nem is a szomszédban. De éppen ezért, elvárja, hogy minden nap beszéljünk skypeon. Fix időben. Akkor is, ha semmi nem történik, és nem csak egy 10 perces beszélgetésről van szó, hanem 30-60 percek. Felnőtt vagyok, 30-on túl. Van egy csomó dolgom, plusz egy 2 éves gyerekem, akinek nem tudom megmagyarázni, hogy Anya most nem elérhető, mert beszélget...a gyerek meg nyilván nem fog ilyen hosszan egy helyben üldögélni (ezt sem érti meg Anyám, miért nem őt nézi egyfolytában az unokája...). A "skype időben" ilyenkor probálok mindkettejükre figyelni, de persze csak félig hallom amit Anyu mond, a gyerkőc meg 20 percig elvan, de utána kezd nyűgös lenni, ami érthető. Ha csak 20 percet maradok, akkor az kevés Anyámnak. Ha megbeszéljük, hogy csak minden másnap beszélünk, egy pár napig felfogja, aztán elkezdi kérdezgetni, hogy "akkor holnap jössz?" Ja és egy csomószor nem hallja amiket én vagy a baba mond , ezért nekem sokszor kiabálnom kell, utána meg felhörren, hogy miért kiabálok... én meg teljesen felpörgök ettől a zűrzavartól. Általában a saját dolgairol beszél, és sokszor amikor rólunk kérdez valamit, nem is hallgatja végig, hanem megint belekezd a mondókájába. Szó szerint nem szívesen lépek már fel a skypera.

És amin kiakadtam. 2 napig nem beszéltünk, mert egyik nap dolgom volt, másik nap beteg lett a gyerek, és 1000% figyelmet igényelt, olyan kis elesett volt, meg rajtam lógott egész nap...én meg úgy voltam vele, hogy az ő gyógyulása az első. Pláne úgy, hogy ő egy gyerek, anyám meg felnőtt. Elvileg. Erre tegnap hívom, nagy sértödötten közli, hogy nem jöttem 2 napig. Meg hogy hívni sem tudtam. (Mert ő nem tudott volna hívni?) Mondom mi történt. Erre ő, hogy jolvan jolvan, de őt nem is ez érdekli, hanem mondjam el neki, ami elözö nap volt (vendégek jöttek hozzánk, és hogy mit beszéltünk, mit hoztak, meddig voltak, miről beszéltünk?!) .

Ma persze fel tudott hívni, mert neki kell valamit elintézzek (hozzáteszem, egy olyat, amit ő is meg tudna csinálni, csak egy kicsit jobban oda kéne tenni magát), de még ezt is megértem, hogy nincs türelme hozzá, de az unokájáról, akit huuuu mennyire szeret, meg se kérdezte, hogy hogy van! Hanem még. Elmondta, hogy ő csak most ebédel mert beszélgetett egy ismerösével, blablabla... ez fontos volt telefonba... Elég rosszul esett.

Nem tudom mi lenne a jó megoldás? Mert az Anyám, nem akarok hálátlan, vagy nemtörődöm lenni. Neki nincs társa, unatkozik, de pont ez miatt meg nem gondolom, hogy családos felnőtt emberként engem/minket ilyen kötött programmal behatárolhat, vagy számon kérheti az időmet.

Ti mit tennétek? (Ja, azt is probáltuk, hogy ebéd után beszélünk, amikor a kicsi alszik, - ami nekem egyébként a pihenő időm, és/vagy ekkor főzök, takarítok, ebből csípnék le - de ez is csak ritkán felel meg neki, mert vásárolni megy, vagy temetőbe, vagy sétálni....)