Valóban fura, ha valaki így él?

A szüleim és én is hasonló vagyok. Ha felesleges cuccokra költenék az zavaró lenne, olyan mint ha elégetném a pénzt. Szeretem olyanra "költeni" ami pénzt hoz vagy más módon hasznos. Volt úgy hogy a befektetési arany szárnyalásának idején egy nap alatt 80 ezer Ft-ot is emelkedett a befektetésem értéke, de én egy Csepel kemping kerékpárral jártam. És csodálkoztam azokon akik 30 ezer Ft-ot hagynak ott a pénztárnál csupa olyan kacatért ami a kukában fog landolni, a parkolóban álló autójukban meg két kutya is vonyított.

Az a vicc jut a pénzszórásról eszembe, mikor a szegény favágó elmegy fát vágni, majd 10 évig gyűjti a keservesen szerzett pénzét. Majd mikor ez megvan, bemegy a játékterembe majd elveszti egy perc alatt mindet. Erre azt mondja:

- Ez van, könnyen jött, könnyen megy.

Gyakran lehet találkozni az ellenkezőjével is. Amikor valaki például szép kocsira vagy nagy házra spórol, vagy (uzsora)hitelre veszi csak azért hogy másnak megmutathassa hogy ki ő. És az figyelhető meg hogy ők általában stresszes életet élnek, mert folyton azt nézik hogy például a szomszédja most meg olyan klímát vett ami csendesebb mint az övé, ezért neki annál is modernebbet kell vennie még aznap.

Jó példa az egymással történő értelmetlen versengésre Bánffyhunyad település, ahol képesek "365 szobás" palotákat építeni csupán azért mert a többi is azt teszi.

[link]

Nekem egyáltalán nem fura, egyszerűen mások a prioritásai. Én is megtehetném, hogy sokat költsek ruhára vagy elektronikára vagy bármilyen tárgyakra, mégis van összesen egy bőröndnyi ruhám, 3 pár cipőm, egy gagyibb okostelefonom és kb 5-6 éves laptopom. Ezek csak tárgyak, azok pedig nem igazán érdekelnek, nem adnak semmit a boldogságomhoz.

Teszek félre fix összeget minden hónapban és van komolyabb megtakarításom, de ezen kívül szinte minden pénzem utazásra, programokra, élményekre költöm. Nekem így éri meg élni, kinek mi :)