Miért hiszi magáról mindenki, hogy különleges?

Azt sem értem, hogy miért ne hihetné a testvéred ezt? Lenne oka nem ezt gondolni? Lehet, hogy van, aki kevésbé rossz dolgokon ment át, mint mondjuk Te. De kérdés, hogy milyen ez az ember és hogyan dolgozza fel a legkisebb történéseket is. Ez paradoxon dolog lenne egyébként... ha valaki különleges, attól különleges, amilyen, és nem attól, hogy milyen dolgok történtek meg vele.

Velem is történtek rossz dolgok az életemben, amik a mostani személyiségemre rányomták a bélyegüket, bár nagyon igyekszem letörölni, formálódni, csiszolódni. Ha mélyen vagyok, azt gondolom, hogy ilyen csak velem történhet meg és ezt senki más nem élheti át. Pedig bizony de, néha még csak rossz dolog sem kell hozzá. Néha arra gondolok, hogy van, akivel sokkal rosszabb dolog is megtörténik, mégis életvidám. De erről beszéltem az előbb, mindenki másmilyen, pontosabban máshogyan érzékeli, fogja fel, dolgozza fel a történéseket.

Van egy nő. Butácska szegény, egész nap nem csinál semmit, mármint semmi maradandót, értékeset. Vegetál. De van egy fia, egy beteg kisfia, aki már többször majdnem meghalt. Oda van kötve a kisfiához. A férjétől elvált. Mégis sokat nevet... én gyakran vagyok ott, és amikor lemegyek az életről és kiborulok néha, elszégyellem magamat... de nem tehetek erről, ő ilyen, én meg amolyan.

Bár most kissé eltértem a lényegtől.

Szerintem sok mindentől függ, hogy ki milyen, mennyire különleges... nem csak attól, hogy bizonyos dolgokat hogyan vészel át. Én nagyon szarul vészelem át a dolgokat... De nem mondhatnám azt, hogy kis szürke egérke vagyok, aki reggel felkel, bemegy a suliba vagy akármilyen helyre, ahová elvárják, hogy bemenjen, meg akar felelni, mert ezt is elvárják, aztán majd lesz egy munkája, hogy enni tudjon, hogy legyen energiája másnap bemenni dolgozni...

Áh, ez egy nagyon szövevényes kérdés.

Csak van, aki kisebb sérülést, van, aki nagyobbat. Van, aki innen, van, aki onnan. A legnagyobb sérülés szerintem egy kisgyermek életében az, ha a szüleitől jön...

Nyilván egy kisgyerek sérülékenyebb, mint egy felnőtt, de egy felnőtt is ugyanúgy begyűjthet komoly lelki sérüléseket, mint egy gyerek.

Minden ember különleges és egyedi a maga módján. Nincsen két egyforma ember. Milyen unalmas lenne az élet, igaz?

Nem vagyunk robotok, "azok" nem különlegesek, csak egyformák és hasznosak.

Szerintem az egyforma és a különleges az nem egymás ellentétei...

Tényleg igaza van a kérdezőnek abban, hogy nem mindenki különleges. Persze nem is egyformák az emberek, de ez nem jelenti azt, hogy az összes különleges is.

Mondjuk ehhez jó volna megismerni a világ összes emberének a múltját, jelenét, a gondolatait, környezetét...