Csak szerintem igénytelen szóhasználat az, hogy voltam "hugyozni"?

Én pipikélni szoktam.

19/F

szerintem egy férfinál sosem jó, ha pisilni megy, mint egy kisfiú, és az sem, ha hugyozni, mint egy tahó, de haveri férfitársaságban az sem feltétlenül előnyös, ha kimegy a mosdóba, mint egy nő.

szerencsére ott van a kulturált, de férfias vizelni szó, a mosdóra férfiasabb alternatíva a wc vagy a vizelde

Az a mély tartalom, amelyet a szellem belülről kifelé, de csak képzelő tudatáig hajt, és ebben megállít - s e tudat tudatlansága arra nézve, hogy mi az amit mond, ugyanaz a kapcsolata a magasnak és az alacsonynak, amelyet a természet naivul fejez ki az élőn legmagasabb teljesítményű szervének, a nemzés szervének, és a húgyozás szervének összekapcsolásában. A végtelen ítélet mint végtelen volna az önmagát megragadó élet teljesítménye; ennek az életnek a képzetben megmaradó tudata pedig úgy viszonylik hozzá, mint amahhoz a húgyozás.

(Hegel: A szellem fenomenológiája, 181.o.)

Nos, hogy kicsit megértsük,mit is akar mondani itt a mélyen tisztelt filozófus, tudnunk kell, hogy Hegel nagyra tartotta az általánosságot, mint olyant. Én mint az egyedi ember, nem vagyok annyira nagyszerű dolog, mint az emberiség, ami nálam sokkal nagyszerűbb célokra képes törni. Az általánossággal szemben, én csak egy szűklátókörű különösség vagyok. Hegel továbbá úgy látta, hogy a nemzés igen misztikus dolog, hiszen valamiképp az ember lényege adódik át a szülőktől a gyereknek, úgymond, a nemzésben tartjuk fenn az általános emberi nemet. Szóval a nemzés (értitek ugye, a "nem"-zés, az emberi "nem" fenntartása; ez ugyan pont a németben nincs éppen így, de latinul van valamiféle hasonló összefüggés a "genero", "genus" szavakkal is.) Na szóval - poénkodik Hegel - milyen különös nemdebár, hogy a természet legmagasabb rendű szerve egybeesik a legalacsonyabb rendű szervvel. Hegel szerint az ilyesmik sosem lehetnek véletlenek, és annak a különös kedvenc tételének egy újabb bizonyosságát véli felfedezni benne, hogy a végletek tulajdonképpen egybeesnek.

No, és hogy az a titok is feltáruljon, hogy a fentebbi mondatban mi a két véglet: az egyik "az önmagát megragadó élet teljesítménye" az, hogy a szellem - azaz kissé leegyszerűsítve az emberi gondolkodás - önmagát tanulmányozza, leírja, megismerje. Annak képzetben megragadó tudata pedig tulajdonképpen Hegel szerint az agy, "agyrostok és effélék", illetve a koponya tanulmányozása. Mármost, Hegel azzal a problémával hadakozik, hogy egyrészt szeretné azt is állítani, hogy az emberi gondolkodás nem vezethető vissza valamilyen fizikai dolog működésére, másfelől azt is el akarja ismerni, hogy fizikai test, fej és agy nélkül nincsen gondolkodás. A húgyozásnak az felel meg, amikor a szellemet, mint egy darab agyat nézzük, a végtelen ítélet, pedig, amikor a szellemet, mint önmagát teremtő gondolkodást gondoljuk el.

Továbbá az említett "pissen" ige, egybecseng a Hegel számára egyik legnagyszerűbb dolgot a tudást jelentő "wissen"-nnel. "Pissen" és "wissen" bármennyire hasonlóan csengenek is, az egyik a legalantasabb, a másik legmagasztosabb dolgot jelenti.

Van mindehhez kapcsolódóan egy másik érdekesség is. Arthur Schopenhauer - aki amúgy gyűlölte Hegelt, mert míg Hegel rendkívül népszerű volt a maga korában, Schopenhauer filozófiája akkoriban még senkit sem érdekelt - Hegellel éppen ellentétben, azt jegyezte meg, hogy a nemzés szerve, ami szerinte az ostoba vágyak megtestesítője, a lehető legtávolabb került az értelem szervétől az agytól. (Schopenhauer: A világ mint akarat és képzet; 399.o.)