Mit tehetnék, hogy ne mondogassák folyton ezeket?
17 éves fiú vagyok.
Leírok pár kérdést, amit legalább heti szinten megkapok valakitől:
Miért vagy ilyen csendes?
Miért nem mosolyogsz?
Minden rendben?
Miért vagy szomorú?
Nem akarsz többet beszélni?
Hogyhogy ilyen visszafogott vagy?
Te sosem mosolyogsz?
Mikor nevettél utoljára?
Miért nem mesélsz többet magadról?
és még sorolhatnám.
Egyszerűen már direkt nem is válaszolok ezekre a kérdésekre, mert csak felidegesítenek és az emberek képtelenek rájönni maguktól a válaszokra.
Csendes vagyok, mert utálok magamról beszélni, de ettől függetlenül nem vagyok egy retardált autista, ahogy sokan ebből következtetik.
Egyszerűen nem fogom fel, hogy mi a rákért kellene mosolyognom ha pl sétálok az úton? Nyilván, ha valami vicces történik vagy valaki valami vicceset mesél, akkor nevetek, de ha egyszerűen marhára nem vicces a dolog, akkor nem fogok kötelességtudatból sírva röhögni.
A legrosszabb, hogy mikor kapok egy ilyen kérdést, akkor ez nem motivációként hat, hanem épp ellenkezőleg. Még jobban elmegy a kedvem a beszélgetéstől.
Mit tehetnék?
Abba mondjuk belegondoltál, hogy ne másokban keresd a hibát, hanem magadban? Bizonyára biztosan van valami, ha minden második ember erről faggat téged. Légy nyitotabb, kedvesebb, ne húzódj meg a sarokban, és akkor mások sem fognak ilyeneket kérdezni tőled. Senki sem mosolyog a semminek, amikor sétál, hanem láttak/hallottak valamit, ami erre késztette őket. Élő, fiatal ember vagy, nem egy fadarab. Viselkedj is úgy.
Most pedig jöhet a lepontozás...
Egy szocializalt ember nem pokerarcu. Az tenyleg taszito.
Orulj hogy még nem szolnak be
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!