Miért visszataszító az, ha valaki mozgáskorlátozott?

Nem azok.

Személyiségbeli jellemzők, illetve hiányosságokból fakadó jellemzők lehetnek visszataszítóak( rosszak). Mozgáskorlátozottság pedig nem elmében létezik, avagy semleges.

Szerintem sem visszataszito, mozgaskorlatozott emberek is igyanugy emberek mint barki mas. Azert mert kerekes szekben ul, vagy esetleg amputalt, es muvegtagot visel, meg nem lesz kevesebb (ugyanezt elmondhatnam a siketekrol es vakokrol is).

Szerintem akkor rosszabb a helyzet, ha elhagyja magat az illeto, vagy ha ertelmileg is fogyatekos.

Viszont azt is maximalisan megertem, hogy vannak emberek, akik kifejezetten kellemetenul erzik magukat a fogyatekkel elok tarsasagaban. Felnek toluk, frusztalja oket az allapot, a betegseg, vagy az, hogy nem tudjak hogyan viszonyuljanak hozzajuk.

Szerelmi kapcsolatot nem tudok elképzelni mozgáskorlátozottal. Nem azért, mert taszít, hanem realista okokból. Az más kérdés, ha a párom válna mozgáskorlátozottá, nem hagynám el, mert őt nyilván megszerettem annyira, hogy mindenben kitartanék mellette, de ha kapcsolatot kezdenék, azt tuti egészséges emberrel kezdeném. Én nem vagyok ilyen "szociális munkás" alkat, és biztos agyamra menne, ha nekem kellene mindenhová tologatnom, segíteni fürdésben/mosdásban, nem mindenhova lehetne elmenni, utazás stb. problémás lenne, a szex is...

Barátkozni simán barátkozom velük. Olyan volt, akivel nem jöttem ki, de az a személyisége miatt volt (pl. egyetemi csoporttárs, aki ELVÁRTA volna, hogy iskolaidőn kívül mi tologassuk mindenhova, ahova ő akar menni - csütörtök este könyvtárba -... ezt egyetemen, ahol már mindenkinek saját élete van, a legtöbben dolgoztunk... és amikor senki nem vállalta, hisztériázott).