Ez furcsának, rendelenességnek számít nálam? Vagy mentális betegség? Jár még valaki hasonló cipőben?

Az első dolog, hogy abszolút nem félek meghalni. És most ezt nem arra értem, hogy szuicid hajlamaim lennének, mert nem akarok öngyilkos lenni, szeretek élni, csupán nem félek a haláltól. Egyszerűen nem érdekel, ha egyszer vége lesz akkor vége lesz. A legnagyobb gondom ezzel kapcsolatban annyi, hogy fájdalmat okozok azoknak akik szeretnek és gyászolnak és nem úgy "gondolkodnak" mint én. Az sem borzaszt el, ha egy másik általam szeretett személy hal meg. Egyszerűen nem találom olyan negatív dolognak mint az "kellene". 4-5 éve meghallt a dédnagymamám, borzasztóan szerettem. De tényleg, nagyon sokszor voltunk nála kiskorunkban a testvéremmel nyáron. Nagyon hiányzott, meg rosszul esett, hogy már nem tölthetek vele több időt, de nem volt semmi egyéb negatív érzésem a halálával kapcsolatban. Szerettem őt, ő is engem, jó kapcsolat volt köztünk, leélt egy szép falusi életet boldogan halt meg természetes módon. Arról sincs szó, hogy hinnék a menyországban/pokolban/halál utáni életben. De egy természetes dolognak tartom a halált és borzasztó furcsán érzem magam amikor valaki gyászol, és semmi empátiát nem tudok felé mutatni... (Persze ha valaki kínok közt hal meg, és szenved azt tudom sajnálni, nem az emberség halt ki belőlem.)

A másik dolog pedig a fájdalomérzet. A múltkor is pakolásztam és le sikerült jó mélyen horzsolni a lábam. Úgy szoltak rám, hogy tudom-e, hogy folyik a lábamon a vér. És éreztem, hogy fáj, de nem érdekelt, tehát nem az érzékszervemmel van baj. Vagy amikor messzebb viszek pl egy zsugor ásványvizet/üdítőt. Elkezd fájni a kezem ahogy kikezdi a szalag amit fogok, aztán egyszercsak nem foglalkoztat a fájdalom. Fáj, de nem érdekel. Nyilván egy bizonyos szintig , azért ha egy zongorát a lábamra tesznek és szilánkosra törik azt azért megérzem, meg jajjgatok rendesen:D Olyan mintha az agyam nem érdekelné a testem állapota. Mintha teljesen független lenne tőle, és csak eszközként tekintenék a testemre. Fura ezt így leírni, nem igazán tudom magam kifejezni, de remélem azért nagyjából érthető a probléma.

Ja és semmilyen ital, drog és gyógyszer hatása alatt nem álok és tudtommal az elmém is ép még. :D Nem hiszek ilyen humbuk varázslásokban sem, meg azt sem gondolom, hogy természet feletti erőm lenne, mielőtt bárki betámad, hogy újabb barmot talált a gyk-n :DDD

Viszont gondolom ez így nem teljesen normális, szóval gondoltam inkább anonimben utánakérdezek hátha tud valaki valami értelmeset is szólni hozzá.