A művészek miért szomorúak?

Az 1. nagyon is jól tudja. Az embre vagy a valóságot látja és elszomorodik vagy pedig áltatja magát és ködben él.

A manapság annyira divatos pozitív gondolkodás ideológiája egy népbutító maszlag,ami csak arra jó,hogy szőnyeg alá söpörjük a problémákat.....Ami pedig a legdurvább,hogy az ezt hirdetők szoktak a legtöbbet nyavalyogni,milyen szar nekik meg éheznek stb.

Aki nagyon sok időt tölt elmélkedéssel, egy adott pont után rádöbben hogy milyen értelmetlen is minden, és ha ennek az egy dolognak tette ki az életét, nem élte ki magát semmilyen más téren, akkor nincs semmi kapaszkodója az élethez, a nagy belső tragédiáját nem tudja félre tenni, mert nincs hova félretenni, mert már ez a tragédiává vált az élete. Szerintem ezt úgy lehet elkerülni ha nem 1 dologra teszed fel az életed, persze attól is függ hogy milyen művész vagy, Dubaiban aki a felhőkarcolókat tervezi az is művész, de kétlem hogy depressziós alakká válna emiatt. Az üldöz depresszióba ami az emberi mivoltoddal kapcsolatos. Vallás, érzelmek, élet értelme (lényegében egy dolgogra keresik a választ).

De ha te művészként mélypontra jutsz, kiégsz, akkor kell legyen valami ahova lelépj, csalódástól kezdve bármit érzel, ezt félre kell tudni tenni, ilyenkor csak dőlj hátra, élvezd az életedet, menj egyet Teniszezz, vagy kosarazz, nézz meg egy vígjátékot, igyál egyet a haverokkal vagy menj el színházba, esetleg egyet wellnessezni, huncutkodj egy lánnyal vagy keres egy teljesen más munkát. A lényeg hogy ami nyírna ki téged, azt hagyd el. Tudjad hogy mikor kell váltani, és legyél képes is rá!

Az előttem lévők lényegében leírtak hogy miért.

Mert nem fojtják el az érzéseiket,mint ahogy ez a mai kemény szar világ elvárja,hanem kimutatják gátlások nélkül amit éreznek. Fúú én hányszor kaptam meg azt hogy csak siránkozok meg hogy negatív vagyok.... mindezt olyanoktól akik érzelemhiányos érzéketlen büdös bunkók,akiknek fontosabb hogy kifele látszanak valakinek. Ilyen világ van:(:(