Ti ereztetek mar h kilogtok a sorbol mert tul jok vagytok?

Minden nap.

Nekem az általános iskolában gyűlt meg ezzel a bajom. Mindig kitűnő tanuló voltam, versenyekre jártam és a többiek ezért utáltak. De nem tehettem meg hogy nem tanulok csak azért hogy befogadjanak, mert egyrészt a szüleim nagyon szigorúan vették a tanulást, másrészt szerettem volna tovább tanulni és tudtam, hogy ahhoz jól kell tanulni. Egyébként volt egy csomó dolog, pl. sport, tánc, egyéb mozgással kapcsolatos dolgok, amiben meg bődületesen béna voltam és vagyok a mai napig, elvileg ezeknek "kompenzálnia" kellett volna azt hogy a jegyeim jók de mégis utált mindenki. Egy idő után már szégyelltem, hogy megint csak én írtam hibátlant mert a többiek fujjogtak és pofákat vágtak amikor kiderült és egyszer megkértem az osztályfőnököt, hogy ne dicsérjen meg az osztály előtt egy versenyeredményért, mert a múltkor is gúnyolódtak és dobáltak a szünetben. Ha szar körülmények között van az ember és tényleg komplett idióták veszik körül, az nagyon nehéz tud lenni, főleg gyerekkorban. Szerencsére gimiben már sikerült beolvadni a legjobb 5-10 tanuló közé, nem voltam annyira kiemelve és nem is csesztettek érte. Később diákmunkában találkoztam olyan emberkékkel, akikre jellemzőek voltak az IQ-val kapcsolatos megjegyzéseid, miután rájöttem, hogy nem tudok velük érdemben kommunikálni, nem erőltettem. Beszéltünk a melóval kapcsolatos dolgokról és ennyi. Több és mélyebb beszélgetést azokkal a diákokkal és munkásokkal folytattam, akikkel volt is miről beszélgetni (elszomorító volt látni, hogy egyes fiatalok milyen szinten ragadtak és tök jó volt tapasztalni, hogy egyes munkások milyen tájékozottak és műveltek -ebből is látszik, hogy nem csak a kor és végzettség számít).

Az ékezetek még hagyján, de használj pontokat kérlek. Eleve nehéz így komolyan venni, és ezt nem kötözködésből írom.

Amúgy a kérdésre válaszolva: volt nekem is ilyen korszakom régebben, kinőttem.(Előző vagyok)