Éreztétek mér valahol, hogy inkább csak megtűrnek de nem értékelnek benneteket?

Tapasztaltátok már közösségen belül,hogy általában ti vagytok akik szóltok a másikhoz és ők maguktól nem kérdeznének semmit?

Olyan személyekről van szó akikkel ismerjük egymást,közös ügyekben tevékenykedünk.Jótékonysági dolgokról van szó.Mintha még itt is meglenne ki-kivel tart jobban ösze,kivel jár össze az összejöveteleken kivül is.Persze nem mindenki ilyen de inkább csak néhány személy jön oda magától is érdeklődni,beszédbe elegyedni.A többieknek feltűnően már nem keresem a társaságát,de van néhány szeméy akikkel egy helységből vagyunk és közös út van szervezve ha nem helyben van a program.Szól ilyenkor az utazás szervező és kicsit hülyén esik ki útközben ha hallgatok,ezért próbálok kicsit szóba elegyedni a többiekkel,de ez visszafelé nem működik és már fárasztó,hogy mimndig én érdeklődök,próbálok hozzászólni a beszélgetéshez,és egyszer se fordult elő,hogy ők megkérdeznék hogy vagyok,mi ujsag nálam vagy hogy érzem magam a rendezvényen.A társaság miatt nem is volt kedvem egy külföldi programban részt venni, inkább az itteni nem túl távoli táborba megyek el segiteni,ott jobb lesz a hangulat.De oda is félve,mert az emberek legnagyobb része olyan,és kicsit ez rossz ilyen helyeken,mert olyan érzést kelt mintha nem lennél a társaság része.Vegyes korosztály tevékenykedik az összejöveteleken.