Éreztétek már olyat, hogy sokan vannak körülöttetek, de mégis egyedül vagytok?

Még családon belül is érzek ilyent. Mindenki rohan, nem érdekli, mi tortént egész nap a másikkal, de a mobil még vacsora közben is nélkülözhetetlen nekik. Mondat közben kimegy a szobából, fogalma sincs róla, miről beszélgettünk előtte, csak az "igen" vagy "tenyleg?" vagy "aha" volt a válasza, amikor pl. azt kérdeztem tőle, hogy mi a véleménye, mit csináljak, akkor válaszolt, hogy "tényleg?" - erre mondom, hogy de anya, én ... és ő kimegy a szobából.

Egymás mellett élünk csak, mint idegenek, nem együtt. Bár, én azt hiszem, hogy még az idegenek is többet beszélgetnek egymással, pl koleszban.

Szomorú ez.

Erre a facebukos idióták tudnának jól válaszolni;)

Ez kiállításokon-rendezvényen érezhető, ha egyedül látogat ki az ember, de mindennek van előnye és hátránya, majd azt ( előnyt ) kell szem előtt tartani és más az érzés;)