Ha gyűlölöm az embereket, akkor miért nem érzem magam boldognak egyedül? Hogy lehet, hogy mégis azért vagyok boldogtalan, mert magányos vagyok?

Köszönöm szépen a megtisztelő válaszokat! Nyilván az én elvárásaim túlságosan nagyok az emberekkel szemben, lehet nem várhatom el mindenkitől ugyanazokat a dolgokat amelyeket önmagamtól mindenképpen megkövetelek. Kedves Red Vixen, a helyzet az, hogy azt hiszem félreértetted a kérdés jellegét; ugyanis ez nem egy "mit tegyek" típusú kérdés volt, hanem inkább filozófiai. A tartalmat tehát a felszín alatt kell keresni. Mindig nézz a dolgok felszíne alá, mert sokszor nem a felszínen úszkál a valódi tartalom. Ha halat akarok fogni nem a tó tükre felett lógatom a csalit, hanem jó mélyen beleeresztem a tóba, mert a halak odalent vannak. De azért köszönöm szépen a válaszodat, a Te válaszod is részben hasznos volt, habár van még mit megtanulnod az itteni közösségtől. Jó pap holtig tanul, ahogy néha nekem is mondták már...