Próbálok tenni ellene, mégis levegőnek néznek az emberek. Hallgattam egy csomó tanácsra, de egyik sem működik. Mit tehetek még?

Borzalmas lehet. Szerintem minden azon dől el, hogy milyen benyomást teszel a többi emberre. Ha maradandót, akkor majd lesz beszélgetés és ismerkedés, Ha semmilyen benyomást nem teszel, akkor levegő maradsz. Én úgy látom, hogy határozott, erős képet kellene kialakítanod magadról az első benyomáskor (persze hosszútávon nem tudsz más lenni, mint aki vagy, ezért csak az első benyomásról beszélek). Például ha belépsz valahova, akkor jó hangosan köszönj úgy, hogy közben legalább egy ember szemébe belenézel határozottan. Ne téblábolj, határozott mozdulataid legyenek. De ez nem jelenti, hogy undok legyél, mosolyogj! Ha valmi szóba kerül, akkor határozott és erős hangon mondj véleményt. Nem baj, ha sarkos a vélemény, nem kell elvegyülni, az nem marad meg senkiben. Szóval szerintem légy határozott, magabiztosnak tűnő, erős hangú. Ne feszengj, ne érdekeljen hogy mit fog szólni ez vagy az, hanem állj ki magadért.

(Különben aki nem köszön vissza, az egy paraszt, és azt nem kell magadra venned! Nem kell mindig magadban keresni a hibát!!!)

Rajtad is múlik, meg az embereken is. Magyarország, bakker, nem mediterrán ország, hacsak nem az Alföld, részben. (Már az emberek temperamentumát értve.)

Szóval az emberek többsége is olyan, amilyen. Ugyanakkor esélyes, hogy te szinte önigazolást vársz, amikor kifelé figyelsz , pl amikor belépsz valahova, vag kilépsz az utcára: "úgy sem fognak örülni nekem, úgy sem figyelnek rám!" Na most, ha nem ilyen tudattal mész ki az utcára, vagy lépsz be valahova, akkor is lesz sok ember, aki bunkó lesz veled, vagy rád se fog hederíteni. AZONBAN: lesznek, akiket nem gátolsz abban, h jó szívvel rád figyeljenek! Mondom, ha olyan a hozzáállásod, hogy nem nem azt szuggerálod magadnak: "úgysem...úgysem..."

Persze ez településfüggő is, mert vannak begyöpösödött kis falvak, ahol még a jó emberek egy része se mer nyitott lenni, mert a klikkje akkor kiközösíti. Hát akkor ez van, vagy beletörődsz ,vagy keresel valahogyan más közösséget. Ha nagyvárosban élsz, nyert ügyed van! Mert akkor már csak magadon múlik, előbb-utóbb barátokra lelsz!

De ugye nem csodát vársz? Nem azt lehet elérni, hogy a többség örüljön neked! Illúzióban élnél, ha ez történne, mert akkor sose tanulnád meg, hogy NE VÁRJ EL MÁSOKTÓL SEMMIT! Ez nem azt jelenti h mindig minden rossz lesz, meg mások negativak lesznek veled! Csak annnyit jelent, hogy ne elvárásokra építs! Örülj annak a három embernek a tízből, aki rád mosolyog jó szívvel, sőt, örülj ha akár csak egy teszi! Az már elég! Ismerkedj meg vele! Persze ez sem garancia, lehet h nem nyerő összebarátkoznod vele. De legyél folyton optimista és nyitott -ne akárkire, hanem a lehetőségekre!-, menj el máshova is ,vagy ugyanoda többször ,és előbb-utóbb lesz megint, aki nyitott lesz rád, és egyben alkalmas barátkoznod vele.

Azt nem írtam az előbb, most hozzáteszem:

ne erőlködj, ne görcsölj. Csak legyél nyitott

A LEHETŐSÉGEKLRE.

NE akárkire, hanem a lehetőségekre. És ne várj csodát, ne legyenek elvárásaid. Valamint tegyél a célodért. Akkor akad egy-két barátod, akár több is, idővel. Az bőven jó.